Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)
Szabó János Győző : Az egri kincstári serfőzés kezdetei a XVI. században • 44
142. Pl. az 1506. évi dec. 18-án kelt eperjesi céhszabályzat: Iványi, 1931. 351-357. 143. Takáts, 1915.408. 144. Maksay, 1959. 837. - Megjegyezzük, hogy a szerző valószínűleg az alábbi műre támaszkodott: Léderer, 1924.138. - Pedig Léderer nagyon áttételesen hozta ki a fenti eredményt, s a XVI. századi kassai köbölre vonatkozólag döntő érvnek egy debreceni ember 1743. évi tanúvallomását tekintette. 145. "Tertia mensura est 44 pintarum, et haec vocatur mensura Cassovicnsis, hac mensura magnifico dominó capitaneo Agriensi et aliis universis militibus germanis triticum, hordeum ct farinam prout et in aliis confinis reogatur." (Iványi, Oklevelek Nr. 105., 118.) 146. Léderer, 1924. 311. - Maksay, 1959. 839. 147. Maksay, 1959. 839.: a kassai fertály 20,75 liter, a miskolci 29,5 liter volt. - Léderer, 1924.139.: csak a XVII. század végétől számítható a fertály a köböl egynegyedének. 148. Merényi, 1902.122.: Az utasítás 51. pontja. - Hibásan idézi Bevilaqua-Borsody, 1931. I. 567.: 20 akót írt. 149. Maksay, 1959. 839. - Léderer, 1924. 145.: 61 498 liter. - Ismét másként számolt Tóth, 1978.178.: egy pozsonyi mérő 62,53 liter. 150. Maksay, uo. 151. Léderer, 1924. 306-307. - Másként: Tóth, 1978. 178.: 1 akó 64 icce = 56,59 liter. - Feltételezzük, hogy Tóth számítási alapja az 1808. évi helytartótanácsi rendelet (Circularia Anni 1808, Nr. 17585): "In metreta Posoniensi 64 raediarum". De ez az űrmérték nem vonatkoztatható a XVIII. század első felére. 152. Bogdán, 1980. 530-531. 153. Gerendás, 1934.145. 154. Wellmann, 1933.160. 155. Lásd 149. jegyzetünket. Másrészt a "pozsonyi" kifejezést itt nem említik, tehát bármilyen mérőről szó lehet elméletileg. 156. Wellmann, 1933.160.1. j. 157. Chaptal-Parmentier, 1802. 70-71. 158. Megjegyezzük, hogy a Frankfurt vidékével szomszédos Württenbcrgben egy véka 100 liter körüli volt a XIX. század első felében, s így az előbbi 15-szörös arány helyett 30-szoros is elképzelhető. Másrészt a legkisebb angol fontban (0,373 kg) is számolhattak - bár mindez szélsőséges feltételezés. - Ausztria és Nyugat-Magyarország egyes vidékein már a XVIII. század elején is igen csekély mértékben komiózott sörökkel számolhatunk. Erre vall egy 1700-ból való soproni forrásadat. Schuster Károly krónikájának ide vonatkozó részét Kőhegyi Mihály tette közzé. Eszerint 14 mérő árpának és 3 font cseh komlónak a főzetéből 21 és fél vödör barna sert készítettek. (Kőhegyi, 1959. 182-184.) Az árpakomló arány hússzoros, ha pozsonyi mérőben és 0,56 kg-os bécsi fontban számolunk, illetve literben a Bogdán-(6lc zabra vonatkoztatott 2,73-as szorzóval dolgozunk. A komló mennyisége szempontjából tehát az 1754. évi lévai uradalmi adatoknál is rosszabb arányt kapunk. Még előnytelenebb, ha a kész serlének a komlótartalmát nézzük. Akkor is, ha nem az országosan használatos 32 budai pintet tartalmazó 54,3 literes budai vederben, hanem egy kisebb űrmértékű, a Felsőlendván is használatos 33,938 literes vederben számolunk. (Maksay, 1959.838.) Hiszen ebben az esetben is 91,2 liter serlére 0,21 kg komló jut, azaz a mai jól- közepesen komiózott magyar-osztrák sörök képletét nyerjük. 159. Meyers Lex. Voi. 2.1888. 912-922. 160. Pallos Nagy Lex. Vol. XV. 1897.107-108. 161. Simon-Mándy, 1967. 84. - Mészáros, 1970. 339. 162. Rinke, 1967. 63. - Kohlmann-Kamin-Kastncn, 1969.19. 76
