Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Szabó János Győző : Az egri kincstári serfőzés kezdetei a XVI. században • 44

borokat adta, úgy, hogy az egy évvel ezelőtt kapott borok nálok most is megvannak, mert úgy megromlottak, hogy azokat meginni nem lehet, ha csak méreg helyett nem - nisi loco veneni, - mire Ferdinánd király el is rendelte, hogy a nagykunokat ihatatlan borok megivására kényszeríteni nem lehetvén, nekik jobb borok adassanak."

111 Érdekes, amit Borsody-Bevilaqua Béla a fentiekkel kapcsolatosan kifejtett. "Tinódy Lantos Sebestyén pompás gúnyverse a hitvány borsáfárokra véleményünk szerint az egykori borgazdálkodás ama csődjét mutatja, mely ugyancsak véleményünk szerint szükségképpen vezetett a hitvány közbor helyett a szívesebben nyakalt serhez. A végházi hajdúk ihatatlan, hitvány lőrében kapták fizetésüket, ezt még eladni sem tudták. Ezért jelenik meg minden végházban a ser, mint ezt a 16-17. század végsári magyar serfőzésénél való fejezetünkben kifejtjük. Az egri bort a kezelés tette tönkre, mert a sáfárok azt összetöltögették. Az egri bor a Hódoltság alatt nemesedett meg a mai minőségűvé."

112 Bevilaqua-Borsody az ígért fejezetben, amely szinte teljesen Takáts Sándor tanulmányára támaszkodik,

173 egyáltalán nem fejtette ki a kincstári serfőzésnek a bor rossz kezelése következményeként való szorgalmazását, e folyamat részleteit. Ezt nem is tehette, mert ilyen összefüggések valójában nem mutathatók ki; láttuk, hogy ez a külföldi zsoldosok bizonyos számarányának (és abszolút számának!) a jelentkezésével kapcsolatos. Az egri borkultúráról mondottak természetesen helytálló megállapítások. Persze, ez nemcsak Egerre, hanem még a felső-magyarországi főkapitányság központjára, Kassára is vonatkoztatható. Például 1584-ben, mikorra a főkapitányi szervezet már egészében, teljes súlyával kiépült,

174 még a kassai német drabantoknak is prebendaként öreg, tehát az akkori fogalmak szerint romlott bort osztottak és azt sokan közülük egyszerűen a földre öntötték ('Restiterunt hic Cassovia in Annona usque vindemiam pauca quaedam vasa vini veteris, quae milites paclione quadam ...acceptarunt, sed acceptum cum indignatione, mulli in terramprofudemnt."

115 Egy 1591. november 1-én kelt levél, amelyet Prépostvári Bálint írt a Szepesi Kamarának, élesen és sokoldalúan vet néhány mondatával is fényt az egri vár borpincészetére. Amikor Prépostvárit 1591. október 16-án beiktatták az egri főkapitányságba, a vár pincéiben "különféle jeles gyöngyösi borokat" Zemplén megyei sztáncsai, tályai és mádi borokat talált, másrészt sok megbüdösödött bort, s ez utóbbiakat a vár legalacsonyabb rangú személyzetének, az abrakosoknak sem merte kiosztani. Jellemző, hogy ebben a dilemmájában is képtelenségnek tartotta, hogy a Zemplén megyei borokat prebendaként kiossza. ("Nem lehet az, hogy az Zanchai, Talliay, Madi bort ágiam eokelmeknek az budos borra.")

116 A hegyaljai bor, történetesen például a mádi (amelyet Prépostvári elődje, Rákóczi Zsigmond hozathatott Egerbe, (hiszen Mád 1589. évtől a saját birtokát képezte)

177 az erősebb alkoholtartalma és ezáltal lassúbb romlékonysága miatt is volt a szemükben nemesebb, s nem a különleges borkezeléssel vált értékesebbé. Nyilván a hegyaljait is újborként fogyasztották. S hogy az 1590. évi termésből 1591. októberében még maradt jócskán, az talán nem is annyira az 1590. évi kitfínő termés következménye, hanem azé a körülményé, hogy 1591 májusától októberéig nem volt Egernek főkapitánya, s ezért valószínűleg kevesebb volt itt a vendégeskedés.

178 Hogy mennyire semmirevaló volt a XVIII. század elején Hegyalján is a borkezelés, és ennélfogva milyen alacsony szintű volt a borkultúra, arról egy 1635. évi mádi összeírás leleplező módon árulkodik. Megtudjuk, hogy a korcsma itt kiskarácsonytól 61