Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

Szabó János Győző : Az egri kincstári serfőzés kezdetei a XVI. században • 44

hetett meg a XVII. század előtt. Mint behozott áru talán előbb is, a XVI. században, a török bor kifejezés talán épp a vörösbort jelentette."

131 Sugár István az egri vörösbor történetének megírása alkalmával a középkor vonatkozásában megelégedett Andrásfalvy eredményeire való hivatkozással.

138 Ezek a kitűnő kutatók - bár az 1950-es években ez teljesen érthető volt - az egyháztörténeti szempontokat figyelmen kívül hagyták. Ugyanis a XIV. századig a misebor vörös volt, a fehéret épphogy megtűrték, elsősorban Észak-Európa plébániáin. Magyarországon egy püspöki székhelyen, hogy ne jutottak volna vörösborhoz, ez egyszerűen képtelenség. Róma álláspontja elsősorban a vörösborral történt hamisítások miatt változott meg a XIII. század végén a fehérbor javára. Az ortodoxoknál azonban továbbra is kötelező maradt a mise liturgiájában a vörösbor.

139 így jutott a törökök elől menekült és a török időkben velük együtt jött ortodox keresztény szerbek (rácok) révén a XIV. század folyamán nálunk már kiszorult vörösbort adó szőlőfajta és a vörösbor készítésének szokása újra ide Egerbe is. 3. Egy különös grafikon: a komlózás mértékéről A magyarországi serkészítés mozzanatairól, receptjéről a középkori felvidéki forrásanyag sem ad tájékoztatást. Azon felül, hogy a XV-XVI. század vonatkozásában már tudunk fehér (világos) és fekete (barna) serről, 140 a gyengébb nyári-őszi és az erősebb márciusi serről,

141 szinte semmit nem tudunk a serié fűszerezéséről, összetételéről. Sőt, még a komló-árpa egymáshoz való arányáról (egy-egy főzetben) sincsenek számszerű adataink a XVI. század közepéig. A serfőző céhszabályzatok sem tartalmaznak ezekre vonatkozó adatokat.

142 Viszont a komló arányára van, ha nem is céhbeli, de kincstári információnk. A Szepesi Kamara 1579. évi utasítása a végvárak zsoldosai számára készítendő sörre vonatkozólag bizonyos előírásokat tartalmaz. Ebből megtudjuk, hogy a magyarországinál erősebb lengyel komló felhasználására utasították a végházak profontmestereit, provizorait. Továbbá 33 köböl árpához 4-6 köböl komló hozzáadását rendelték el, amiből 85 akó serlét kellett főzni.

143 A számszerű adatok mai értelmezése nem kis nehézséget okoz. Valószínű, hogy kassai köbölben gondolkoztak a Kamara tanácsosai. Maksay Ferenc szerint ekkor egy kassai köböl 83 literes űrmértéket jelentett.

144 De ezt a számadatot XVI. századi vonatkozásban nem lehet minden további nélkül alkalmazni. Hiszen az egri provizor az 1584. évi jelentésében azt állította, hogy egy fertály (quartale) egriben 42 pintet, kassaiban 44 pintet tartalmaz.

145 Mivel kétségtelenül egy pint országosan 1,69 literes volt,

146 ezért a kassai fertály 74,36 literes űrmértéket jelentett. A fertály a köböl egynegyede,

147 itt viszont a kettő között 8,7 literes különbség mutatkozik csupán, ezért a 74,36 literes űrmértéket kassai köbölként kezelhetjük. Szerencsénkre itt most nekünk az arányértékek a legfontosabbak. Ha tehát megállapításunk önkényesnek bizonyulnak is, a végeredményen nem változtat. A 74,36 literes űrmértékkel számolva a 33 köböl 2453,88 litert tesz ki és az 5 köböl komló (a középarányost vettük alapul) 669,24 litert. A kettő keverési aránya: 6,6szoros, az árpa javára. Nézzük meg, hogy 150 évvel később hogyan alakult a komló keverési aránya. A dombóvári uradalom serfőző házában egy 1729. évi utasítás szerint 24 akó serhez 16 56