Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)

E. Kovács Péter: Az egri káptalan hiteleshelyi és oklevélkiadói tevékenysége az Árpád-korban • 5

magister szó a bizonyíték: artes-képzettség ez, melyet a párizsi egyetemen vagy a mintájára berendezett káptalani iskolákban szereztek meg."

196 Az egri káptalan magistereinek vizsgálatánál Hajnal István útmutatását vettem figyelembe. Véleménye szerint annak ellenére, hogy nagymértékben elterjedt a cím, mégsem annyira, hogy teljesen jelentőség nélkülivé válna számunkra. Saját kezű aláírás, első személyű oklevélkiadás, több aláíró között egyedül kitett cím, vagy ha sokáig kiteszik a neve mellé, mind-mind bizonyíték arra, hogy az illető tényleg magister lehetett.

197 Az egri káptalannál a cím használatában véleményem szerint két korszakot lehet megkülönböztetni: egy 1278 előtti és egy 1278 utáni időszakot. 1278 előtt elvétve találkozunk a magister címmel. Leustachius újvári főesperest (1245-1278) 1257-ig minden oklevélben, amelyben szerepel, magisternek nevezik.

198 Legközelebb 1259-ben bukkan elő a neve, de 1270-ig azonban már csak egyszer nevezik így, amikor IV. Béla király parancsának értelmében a káptalan embereként eljár.

199 Sajnos, nem tudjuk eldönteni, hogy ez a hirtelen váltás nem egy másik személynek a feltűnését jelenti-e, azonos névvel. Mivel Leustachius 1257-ig rendszeresen "megkapja" a magister címet, mégpedig úgy, hogy amikor szerepel a neve, csak egy alkalommal áll együtt egy másik magisterrel, nagy a valószínűsége annak, hogy magasabb iskolai végzettsége volt.

200 Könnyebb a helyzetünk János borsovai főesperes esetében, akit 1255 és 1256 között következetesen magisternek neveznek.

201 Ahol a nevét leírják, ő is csak egyedül szerepel, mint e cím birtokosa. Iván borsovai főesperest csak egyszer titulálják így: a meglévő adatok tehát kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy őt felsőbb végzettségűnek tekinthessük.

202 1278-ig - és a teljesség kedvéért ide sorolva azokat a királyi okleveleket is, amelyek dátum nélküliek - összesen 40 esetben jár el a káptalan valamilyen ügyben.

203 Ezek közül 9 esetben adják meg az ügyben megbízott klerikus nevét.

204 Ezt azért tartom lényegesnek, mert valamilyen összefüggést látok a magisteri cím és a káptalani kiküldöttek között. 1278-ig még 7 esetben neveznek meg magisterként személyeket: Márk ungi főesperest 1255-ben, Leustachius újvárit 1256-ban és 1263-ban, László zemplénit 1276-ban, Miklós kanonokot 1251-ben, János kanonokot 1270-ben és Péter kanonokot 1275-ben.

205 Őket csak akkor nevezik magisternek, ha a káptalant képviselik. Van egy másik csoportja is a kiküldötteknek, akiket nem neveznek még akkor sem magisternek, amikor részt vesznek az eljárásban: 1249-ben Lőrinc kanonok, 1256-ban Péter custos és Lőrinc dékán.

206 Az ellentmondás feloldása a következő lehet: 1278-ig a megnevezett emberek közül azokat illették a magisteri címmel, akik a királynak írandó relatiokban szerepeltek, míg ha csak "közemberek" kérték a káptalant, vagy az őket illető ügyben jártak el a kiküldöttek, nem illették magisteri címmel ezeket. Véleményem szerint az első csoport klerikusai nem végeztek a magisteri cím viselésére jogosító iskolát, esetükben inkább a királynak szóló "rangemelésről" lehet szó.

207 1278 után, a második időmetszetben ugrásszerűen megnő a magisterek száma. Nagy a valószínűsége, hogy János hevesi főesperes (1293-1300) iskolai végzettségként viselte a magisteri címet. 33 esetben fordul elő a neve, és ebből csak 4 esetben nincs a neve előtt a címe.

208 A főesperesek közül egyedül ő viseli ezt a rangot. 23