Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)
TANULMÁNYOK - Dr. Csizmadia Andor: Pétervására jogéletéből • 64
eszméjének szolgálatában a családi jogállás egyenlőségét származástól függetlenül az élet minden vonatkozásában érvényesítse". A temetési népszokások néhány évtized alatt nagy változáson mentek át. Régen a halott koporsóját két rúdon vitték ki a temetőbe, nem úgy mint most. Nem volt dísz, nem volt koszorú. A halott a „háznál van kiterítve", és csak azok siratják, akik szerették. Azelőtt a rokonokon kívül a halottat siratóasszonyok is körülvették, akik egész éjjel a halottaságy mellett maradtak. A temetési menet a háztól megy; a halottat kocsin viszik egészen a temető kapujáig. Ott, ha leány a halott, négy legény veszi át a koporsót, és a szertartás után ugyanők viszik a sírig. A leányhalottat menyasszonyi díszbe öltöztetik. Ha csecsemő a halott, fehérbe öltöztetik, és négy fehérruhás lány viszi a koporsóját. Leánynak, legénynek fehér szemfedő jár, fiatalasszonynak világoskék, az idősebbeknek fekete. Fiatal lányt vagy legényt zeneszóval temetnek. A cigány búcsúztató nótákat játszik, megemlékezve azokról a nótákról is, amelyeket az elhunyt életében különösen szeretett. Temetése után a rokonok tort ülnek, a szomszédokat, halottvivőket pedig kis időre „behajtják", és megkínálják őket kelttésztával és borral. öröklési jogi kérdések Palócvidéken általános szokás, hogy a nép a lehetőségekhez mérten kerüli az írásos formaságokat, sőt azoknak mellőzését sok esetben kötelezőnek tartja önmagára nézve. Ez a formaságokkal szemben tudat alatt jelentkező ellenszenv mutatkozik Öröklési jogszokásaiban is. így magyarázható meg az, hogy Pétervására népe inkább utat enged a törvényes öröklésnek, mint végrendelkezik. A helyszínen kapott számadatok szerint a pétervásári járásban 1947-ben a törvényes öröklés 170 esetben, a végrendeleti öröklés pedig csak 27 esetben jutott érvényre, illetve került alkalmazásba 10 . Ha valaki végrendelet útján kíván kis vagyonkája leendő tulajdonosairól gondoskodni, akkor legtöbb esetben közvetlenül halála előtt magához hívatja a jegyzőt, és együttesen elkészítik a végrendeletet. A fiúk rendszerint többet kapnak, és ezek közül is különösen előnyben részesül az, aki az öregekkel marad, és őket utolsó éveikben segítik. Megrövidíteni csak azt szokták, aki hálátlan volt szüleivel szemben, őket nem látogatta meg, vagy általában gyermeki kötelezettségeinek nem tett eleget. A lányok kevesebbet kapnak, mert a kiházasítással előnybe jutottak a fiúkkal szemben, és most a végrendelet során a fennálló aránytalanságot és igazságtalanságot mindenképpen helyre kell állítani annál inkább is, mert ,,a fiúknak úgyis több járna". A végrendelkezésnél — mint láttuk — a kiházasítást minden esetben beszámítják, az iskoláztatást, neveltetést sohasem, különösen ha fiúról van szó. A földingatlant — feltéve, ha a nagyobb terjedelmű — a végrendeletben egyenlő mértékben osztják fel, de a jobb minőségű, a faluhoz közelebb fekvő földek csaknem mindig a fiúkat illetik. A fiúk előnyben részesítésének óhaja és vágya itt is kétségkívül megmutatkozik. Az ingóságokból a gazdasági felszerelést, a jószágot a fiúk; a ruhaneműt, háztartási felszerelést pedig a lányok kapják. A végrendeletek közül leggyakoribb az írásbeli végrendelet, és mint mondottuk a végrendelkező a jegyző segítségével készíti azt el, így a törvény által előírt formaságoknak megfelel. Ritkábban találkozunk szóbeli végrendelettel, amely végrendelkezési formát pl. 1947-ben négy esetben vették igénybe. 76
