Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)
TANULMÁNYOK - Dr. Csizmadia Andor: Pétervására jogéletéből • 64
A szóbeli végrendelettel kapcsolatban saját helyi szokásokkal is találkoztunk A végrendelkező szóban elmondja végakaratát, és ezt a jelenlevő tanúk később, esetleg napok, vagy hetek múlva leírják, és a végrendelkezővel aláíratják. Legtöbbször per származik ebből, mert a hagyatékból kirekesztettek csaknem minden esetben kétségbevonják az ismertetett módon létrejött végrendelet érvényességét. A végrendeletben az esetek túlnyomó részében a gyermekekről történik gondoskodás, különösképpen pedig arról, aki szülei házánál marad, őket gondozza, esetleg eltartja. Gyermekek nemlétében ritkán végrendelkeznek, vagyonukat ilyenkor a törvényes öröklésre bízzák. Egy-egy , ,szenteskedő vénlány" néha úgy végrendelkezik, hogy vagyonát, vagy annak egy részét az egyház kapja meg; azonban az ilyen végrendelet nagyon ritka. A férj feleségéről végrendeletében nem szokott gondoskodni, hisz a törvény értelmében úgyis megilleti őt az özvegyi jog, amely haláláig biztosítja számára a megélhetést. Az özvegynek ez a haszonélvezeti joga minden esetben érvényesül és gyermekei is tiszteletben tartják. Ha megbízik a családtagokban, akkor lemond a haszonélvezeti jog gyakorlásáról, és ezért ellenszolgáltatásként természetbenieket ún. mérést kap. A mérés általában búzából, tengeriből, babból, zsírból, tűzifából és készpénzből áll, a vagyon nagysága szerint előre megállapított mennyiségben. Végrendelet nemlétében a törvényes öröklési rend szerint örökösödés jut érvényre. Mint az előbbiekben mondottuk, az esetek túlnyomó részében a törvényes öröklés érvényesül a végrendeleti örökléssel szemben, tehát általános öröklési intézményként az előbbit kell tekinteni. Már a végrendeleti öröklésnél is láttuk, hogy az örökhagyó igyekszik a lányokkal szemben a fiúkat előnyben részesíteni; mégjobban mutatkozik a vagyon elosztásának aránytalansága a törvényes öröklésnél. A földet, különösen, ha kis terjedelmű ingatlanról van szó, csaknem mindig a fiúk kapják, a lányokat pénzzel elégítik ki, de jóval értéken alul. A pénzbeli kielégítés célja egyrészt a földingatlan elaprózódásának megakadályozása, másrészt meg a nép nagy többségének az a meggyőződése, hogy. az ősi föld maradjon a fiúk kezében. Különösen az öregek gondolkodnak így; a fiatalok az új idők szellemében már kezdik elfelejteni őseik szokásait. Az egyenlő osztállyal szemben azonban még mindig a fiági öröklés az elterjedtebb, és csak nehezen enged utat az előbbinek. Ha a pénzbeli kielégítés lehetetlen, akkor a lányok is megkapják az őket megillető ingatlanhányadot, ilyenkor azonban kis terjedelmű birtok esetén a művelésre is alkalmatlan parcella-darabkák jönnek létre. Hogy elkerüljék gazdasági szempontból a teljes elértéktelenedést, a hagyatékot telekkönyvileg átírják az örökösökre, és azután tulajdonközösségben maradnak; e téren fejlett közösségi érzésről adnak tanúságot. Az ingóságokon sorshúzás ún. nyílhúzás segítségével osztoznak 11 . A gazdasági felszerelést törvényes öröklésnél is a fiúk, háztartási cikkeket, ruhaneműket a lányok kapják. Gyermekek nemlétében az örökhagyó vagyonában a törvényes rendelkezéseknek megfelelően az öröklés rendje asszerint. alakul, amint ági, vagy szerzeményi vagyonról van szó. Az ági és szerzeményi vagyon között a nép is éles megkülönböztetést tud tenni, és az örökösök féltékenyen őrködnek afelett, hogy az ági, vagy szerzeményi hagyatéki vagyonból az őket törvény szerint megillető örökséget valójában meg is kapják. Ági öröklés esetében a pétervásáriek ragaszkodnak ahhoz, hogy az ági vagyon természetben jusson ÓZ ági örökösöknek, és nem elégszenek meg az 77
