Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)

TANULMÁNYOK - Dr. Csizmadia Andor: Pétervására jogéletéből • 64

A bírói szemlén kiderül, hogy a lónak nincs semmi baja, csak az, hogy a felperes azt drágán vette. Az elég gyakran ismétlődő állatszavatossági pereknél azt tapasztaltuk, hogy a pétervásáriak annyiszor hangoztatott és ismert „furfangja" leginkább az állatvételeknél érvényesül. G. L. gazda beszélte, hogy nem régen két ökröt vásárolt, az árát kifizette, az áldomás elől azonban az eladó megszökött. Sejtette, hogy valami nincs rendben, erre azonban csak hazafelé jött rá. Az országúton az egyik ökör farka leesett az útra, és az új gazda csak akkor vette észre, hogy eredetileg az ökörfark hozzá volt ragasztva a csimához. G. L. gazda szerint két évvel ezelőtt egyik rokonával történt meg, hogy amint az a vásárból hazafelé tartott, az ott „drága pénzen" vett ökörrel, az állat szarva „egyszer csak a kezében maradt". Ajándékozási szerződés nem rokonok között alig ismeretes; kivételként csak azokat az eseteket említhetjük meg, amelyeknél a megajándékozott ismerős, vagy jószomszéd különös szolgálatokat tett az ajándékozónak. Ajándékozási szerződés rendszerint csak rokonok között jön létre, mert a pétervásári ember ingatlanát, vagy ingóságait nem szereti „kiadni a családból". Az ajándékozást gyakran megelőzi egy hónapokig, esetleg évekig tartó etetés-itatás. A leendő megajándékozott, hogy a többi rokon elől megszerezze a vagyont, eteti-itatja azt, akitől vagyont vár, s így próbálja rákényszeríteni őt az ajándékozásra. Erről a „rábeszélésről" később a többiek is értesülnek, és megindul a versengés az ajándékozó kegyeiért. Nem egyízben hallottuk, hogy az ajándékozó hosszú hónapokon, vagy éveken keresztül élvezte egyik rokonának, vagy gyermekének szinte a pazarlásig menő vendégszeretetét, majd egy váratlan pillanatban egy másik rokonát, vagy gyermekét fogadja kegyeibe, s ennek ajándékozza egész vagyonát. A huzamos időn át rendszeressé váló etetés-itatásban megnyilvánuló tartás után történő ajándékozásnál — véleményünk szerint — már nem beszélhetünk jogi fogalmában adott tiszta ajándékozásról, mert a rokonok pazarló vendégszeretete, mely gyakran hónapokig is tart, a szerződést részben vegyes jellegűvé teszi. A megajándékozottak úgy érzik, hogy az etetés-itatással — mint részbeni ellenszolgáltatással — jogot szereztek az ajándékra, sőt azt részben meg is vették, „azért megfizettek". Az ajándékozás megtörténte után megváltozik a megajándékozott rokon eddigi vendégszeretete: az ajándékozót elhanyagolja, rosszul bánik vele, szeretné, ha nem kellene már tartania, ha keveset enne, sőt nem egyszer elköveti a durva hálátlanságot is, amely alapul szolgál az ajándékozás visszavonására. Az ajándékozó legtöbbször a saját kárán tanulja meg, hogy az ellene elkövetett durva hálátlanság címén per útján visszavonhatja az ajándékozást, és igen gyakran él is ezzel a jogával. A pénzkölcsön magánfelek között napjainkban ritka. Régebben gyakran megtörtént, hogy módosabb gazda kisebb-nagyobb összeget adott kölcsönképpen megszorult ismerősének, szomszédjának, de a kikötött kamatot nem pénzben, hanem munkában szedte be, mert így jobban ki lehetett játszani a kölcsönvevőt, mintha a törvényes kamatláb pénzbeli megfizetésére kötelezte volna. A dologkölcsön a pétervásáriak életében ma is ismeretes. A mindennapi élet nehézségei kényszerítik arra a pétervásári embert, hogy „ha megszorul valamiben, inkább kölcsön kérjen, mint lopjon". A kölcsönvevő a kölcsön adott tárgyát — helyettesíthető dolog esetén — tulajdonul kapja, és a lejáratkor nem a kapott dolgot, hanem más, azzal azonos minőségű és mennyiségű 70