Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)
TANULMÁNYOK - Kovács Béla: Studensek • magisterek • doctorok • 5
egyháziak esetében azonban összegyűjtöttem azokat is, akiket csak „magister"-nek neveztek, de az adatok értékelésénél természetesen más módon kezeltem ezeket, mint a bizonyíthatóan egyetemet járt személyeket. A klerikusok csaknem mindegyikénél fel lehet és fel kell tételeznünk ugyanis az olyan alapszintű tudást, mint a latin nyelv ismerete, az írás és olvasás, bizonyos zenei ismeretek: tehát a középkori „scptem artes liberales" alsó fokának számító trivium: a grammatika, a retorika és a logika, majd a quadrivium: az arithmetika, az asztronómia, a geometria és a muzsika elemeinek elsajátítását. S hogy ezt a tudást a plébániai, kolostori vagy káptalani iskolákban is megszerezhették, arra a legjobb példa Szálkai László egri püspök, majd esztergomi érsek ránkmaradt iskolai „jegyzete", amelyben a sárospataki plébániai iskolában oktatott tárgyakat és az elsajátítás fokát is jól nyomon követhetjük. 8 A magasabb egyházi rendek felvétele, vagy az egyházi hierarchiában való magasabb fokra jutás feltétele ugyan nagyobb tudásszinthez volt kötve, de az említett tárgyak „középfokú" ismerete alapján az egyháziak a „magister" címet esetleg joggal kaphatták meg környezetüktől, hiszen végeredményben az egyetemek bölcsészeti fakultásain is az artes tárgyait tanították, de felsőfokon. 9 Az egyetem az universitas neve a XIV. század végéig a studensek és tanárok közösségét, az „universitas magistrorum et scholariorum" -ot jelentette. Az ókor végére már egységes rendszerbe foglalt ismeretanyag, az „universitas scientiarum" iskoláját a kezdetben „stúdium generálé" névvel illették. A generálé jelző vonatkozhatott a teljes ismeretanyag megszerzésének lehetőségére éppen úgy, mint arra, hogy az egyházi és a világi hatalom két legfőbb képviselőjének, a pápának és a császárnak jóváhagyásával az egyetem végzett hallgatói számára megadatott a keresztény világ egész területére érvényesen a tanítás joga. 10 Az egyetemek oktatási rendje egész Európában tulajdonképpen azonos elvek szerint alakult. A bölcsészeti kar az egyetemi tanulmányokhoz szükséges tudás megalapozását szolgálta. A trivium tárgyait 3—4 félév alatt elsajátító hallgató sikeres vizsga után a „baccalaureatus artium", a „művészetek", helyesebben a tudományok borostyánosa címet kapta. Ujabb 3—4 féléven át a quadrivium, tárgyait tanulták, közben már segítettek az oktatásban, s majd levizsgázva a „magister artium" címet szerezhették meg. Ehhez azonban általában az is kellett, hogy a jelölt betöltse 21. életévét. További oktató munka és tudományos kutatás után megszerezhették a „doctor artium" címet is. A bölcsészeti kar elvégzése után volt csak lehetőség arra, hogy a hallgatók a speciális szakmai képzést elkezdhessék. A jogi karon kánonjogot és római jogot tanítottak. 8 félév után tehették le a baccalaureatusi, újabb 6 félév után a magisteri (licentiatusi) vizsgát, s még legalább egy év kellett ahhoz, hogy a „doctor" címet elnyerhessék. Ha csak a kánonjogból vizsgáztak, akkor a „baccalaureatus decretorum", „magister (licentiatus) decretorum", „doctor decretorum" címet kapták meg, de ha párhuzamosan, vagy esetleg a kánonjog elvégzése után még 7—8 évig római jogot is tanultak és ebből is doktori vizsgát tettek, akkor a „doctor iuris utriusque" (mindkét jogtudomány doktora) büszke címet viselhették. A teológiai karon 6 félév tanulás után lehetett az első vizsgát letenni, s ez után a „baccalaureatus bibliocus" címet kapták meg. Újabb 6 félév után „baccalauretus sententiarius", másik 6 félév után „licentiatus" lehetett, ha
