Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)

TANULMÁNYOK - Dr. Csizmadia Andor: Pétervására jogéletéből • 64

tésével a jogszokásokat dolgoztam fel. Az első részmunkák — legalábbis nyers kéziratban — elkészültek, a továbbiakra csak számítottunk. Meg kell még azt is jegyezni, hogy a munkaközösségben részt vettek akkor joghallgatók, így Kulcsár Kálmán, ma akadémikus, és a Szociológiai Intézet igazgatója, Acsády György, később egyetemi tanár, Rácz Gabriella, később dr. Urbán Miklósné az Intézethez beosztott szociális titkár. Sajnos az egri jogakadémia felszámolásával és a munkaközösség szétszóródásával a monográfia összes részmunkálatai nem fejeződtek be. Az akkori mostoha kiadási viszonyok között nem lehetett arra számítani, hogy a monográfia megjelenhessék, így az elkészült kéziratokat magam őrizgettem. Mivel azonban ma alkalom nyílik, hogy egyes résztanulmányokat megjelentessünk, felajánlottam az Archívum szerkesztőségének Pétervására jogéletéről (1948-ban) az akkor gyűjtött adatok alapján írt tanulmányomat, amit az alábbiakban közlünk. Megjegyzem, hogy az anyaggyűjtés oroszlánrésze Tóth Zoltán György akkori jogakadémiai tanársegéd érdeme, aki a jogi népszokások gyűjtése során ,,A barkók öröklés jogszokásairól" címmel a Szociográfiai Intézet kiadásában (Eger, 1948) a kiadványok 2. számaként érdemes tanulmányt is tett közzé.

3 Az alábbiakban először megszemléljük az akkor még magyar magánjognak nevezett joganyag különböző területeit (dologi jog, kötelmi jog, családi jog), majd összefoglalóan érintjük a község lakóinak büntetőjogi vonatkozású szokásait, magatartását. Dologi jogi kérdések A pétervásári ember rendkívül ragaszkodik földjéhez. Ingatlanai közül többre értékeli az öröklött, mint a szerzett ingatlant; sokszor hallható, amikor a pétervásári ember értékelésében ez a különbség kidomborodott. Gyakran mondják: „azt elnéztem, hogy a vett földet elszántotta, de azt már nem , hogy öröklött, apai jussomat elvegye". A vallásos ünnepek között különös jelentőséggel bír az az ünnepnap, amelynek a megszentelése a föld tiszteletével, szeretetével van kapcsolatban. A vallásos ünnepi szertartások között a legnépszerűbb a búzaszentelés ünnepe, amelyen részt vesz az egész falu, felekezeti különbségekre való tekintet nélkül. A valláshoz és a földhöz való ragaszkodásunk még az ősrégi időkből származik; meggyőződésünk, hogy a búzaszentelés „kiharcolja" a nagyobb áldást. Az ünnepek között különös jelentőséggel bír még Szent Vendel napja, amely fogadott ünnep. Néhány évtizeddel ezelőtt nagy állat járvány pusztította ki a község állatállományát. A nép, hogy a vész a jövőben elkerülje a községet, fogadalmat tett Szent Vendel napjának a megünneplésére. Gyakran ez a nap hétköznapra esik, mégis a többi ünnepnapnak kijáró tisztelettel és áhítattal őrzik és ünneplik Szent Vendel emlékét. E napon senkinek sem szaban igáját befogni, állattal dolgoztatni. Csak így remélik, hogy az Isten távoltartja az állatvészt a községtől. A tulajdon, birtok, bírlalat jogfogalmi megkülönböztetését nem ismerikBár a birtok szónak a jogászi nyelvben a közhasználatú jelentésétől eltérő* sajátos értelme van, mégis a pétervásáriak birtok alatt a földtulajdont értik. A köznyelv egyébként is hajlamos a tulajdon szót a birtokkal helyettesíteni, mintha mindkét fogalomnak ugyanaz lenne a jelentősége: Ami a birtokomban van, az az enyém. A bírlalatról keveset hallottak Pétervásárán; „valami birtokfélét lehet" mondják, azután másról kezdenek beszélni. 65