Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)

TANULMÁNYOK - Dr. Bohony Nándor: Földművelés és állattartás Egerben és az Eger-völgy falvaiban az 1828. évi országos összeírás tükrében • 42

A legértékesebb állatot kétségkívül az ökör jelentette, hiszen mint említettük, a szántást ökörfogatokkal végezték. Hasonlóan nagy értéke lehetett a lónak, annál is inkább, minthogy az adózóknak az előfogatok (praejuncturae) kiállításáról is gondoskodniuk kellett. Többféleképp is hasznosították a teheneket, tejük étkezési, trágyájuk pedig mezőgazdasági és tüzelési célokat is szolgált. Az állatokat szalmával, nagyritkán pedig szénával etették (stramine rarissime foeno pabulari solent). A teheneket 150—180 napig fejték, a napi hozam pedig 1,75 és 3 icce, vagyis 1,5 és 2,54 liter között mozgott. Az egy tehén után keletkező trágyamennyiséget az összeírok két szekérre becsülték. Egerben és a völgy érseki falvaiban 1006 szarvasmarhát (385 ökröt, 499 fejőstehenet, 5 meddő tehenet és 117 növendékmarhát), 1207 lovat, 114 sertést és 573 juhot írtak össze. Helységek szerinti megoszlásban a következő adatokat kapjuk:

29 Ökör FejősMeddő NövenLó Sertés Juh tehén tehén dék marha 1. Eger 8 243 5 309 2. Felnémet 165 50 — 12 9 19 20 3. Felsőtárkány 72 34 — 30 143 28 170 4. Füzesabony 58 66 — 18 368 43 231 5. Maklár 58 62 — 27 256 24 140 6. Nagytálya — 38 — 17 116 — — 7. Szarvaskő 24 6 — 13 6 — 12 Összesen: 385 499 5 117 1207 114 573 Az állatállomány döntő többségét a colonusok gazdaságaiban írták össze. A szarvasmarhák közül 361-nek (35,9 %) colonus volt a tulajdonosa, 11-nek (2,9 %) inquilinus és l-nek (0,3 %) subinquilinus. Az ökröknek, lovaknak, juhoknak és sertéseknek egytől-egyig jobbágy volt a gazdája. Az összeírás alapján egyedül a tehéntartás gazdaságosságára végezhettünk számításokat. Célszerűnek látszott, hogy ezt külön végeztük el Egerben és külön a völgy vizsgált falvaiban. Egerben az adózóknak 1829-ben 163 fejőstehenük volt. A teheneket, miként az observatioban olvashatjuk, 5 hónapig fejték. Egy tehén napi tejhozama 3 icce, azaz 2,54 liter volt. így a fejési időszak egészére eső tejmennyiséget 3816 literre tehetjük. Egy icce tej ára 0,8 krajcár lévén, az egy tehéntől a fejési időszak egésze alatt nyerhető tej értéke 5,08 forint volt. Tekintve, hogy az összeírok minden tehén után 1 borjúszaporulattal számoltak, és a borjak értékét 2 forintban állapították meg, a fent kimutatott értékhez a borjak árát is hozzá kell csapnunk. Az összeírok mindezeken túl még a trágya értékét is felszámolták, s ennek értékét 24 krajcárra tették. A tehéntartásból származó össztermelési érték 1369,20 forint volt, 1 tehén után tehát 7,48 forintos termelési érték állott elő. Egy tehén takarmányozási költsége az esküdtek vallomása szerint 8 forint volt. A takarmányozási költségeket az össztermelési értékből, levonva azt az eredményt kapjuk, hogy a tehéntartás 65,2 forintos haszonnal járt. Ám ez a pénz sem maradt a gazda kezén, mivel legelő meg váltás, legeltetés után fizetendő bérleti díj címén minden tehén után 24 krajcár taksát 56