Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)

TANULMÁNYOK - Dr. Bohony Nándor: Földművelés és állattartás Egerben és az Eger-völgy falvaiban az 1828. évi országos összeírás tükrében • 42

tükrözi-e az egykorú valóságot. Adatait a közel egykorú, vagyis az 1827—1828. évi rovásadó-összeírással szembesítve arra az eredményre jutottunk, hogy lényeges eltérés (legalábbis a szántóterület vonatkozásában), a két felvétel között nem mutatható ki

22

. A részleges eltitkolás persze jelentkezhetett más formában is, pl. abban, hogy az esküdtek a valóságosnál alacsonyabb terméshozamokat vallottak be. Slicher van Bath számításai szerint a korabeli NyugatEurópában négyszeres szemhozam mellett háromnyomásos rendszert véve figyelembe, 1 fő eltartásához 1,52—2 hektár szántóra volt szükség

23

. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a colonusok családtagjaikkal együtt 2380 főre becsült csoportjának minimálisan 2975 hektár szántóra, forrásunkban kimutatottnál csaknem 1000 hektárral több szántóra lett volna szükség, hogy ellátásuk kiegyensúlyozott és zavartalan legyen. Végül annak bizonyságául, hogy összeírásunk e vonatkozásban hitelesnek tekinthető, és a hatóságok előtt sem volt titok, hogy a lakosság nem képes megtermelni a szükséges gabonamenynyiséget, a vármegye 1832. június 18-i jelentésére hivatkozhatunk, melyben az áll, hogy a gabonában mutatkozó hiány „vagy a földesuraságok kegyelme, vagy a fuvar által szerzett pénz, vagy más. . . élelemre szolgáló termesztmények által pótoltatik"

2

*. A szőlőket négyszer kapálták, emellett tisztították, metszették, kacsolták, kötözték, trágyázták, és a fentieken kívül még valamilyen közelebbről meg nem határozott talajjavítást (melioratio) is végeztek. Egyszóval volt vele munka bőven. Joggal állapíthatta meg idézett munkájában Tahy Gáspár, hogy „a szorgalmatos szőlőmíves az esztendő nagyobb részében a szőlőben látja kelni és nyugodni a napot"

25

. A szőlőművelés munkaerőszükségletét a földek minősége szabta meg; 600 négyszögöl szőlő forrásunk szerint általában 2,5—3 kapás munkáját igényelte. Az összeírás ugyan nem tájékoztat az itt divatos fajtákról, de egy 1828-ból származó leírás részletesen is felsorolja az Egerben honos fajtákat. Eszerint a rossz minőségű, illetve az étkezési célokra szánt szőlőket leszámítva összesen 39 féle fajtát termeltek, melyek többsége vörös színű volt, de akadt köztük a budaihoz hasonlító kékfürtű szőlő is

26

. Egy kapáson (mint i mértékegység itt: 240—300 négyszögöl) Egerben átlagosan 4—8 akó (217,6—435,2 liter), termett. Az egyes puszták és promontorok borhozamát az alábbiakban mutatjuk ki: 600 négyszögölön Össztermés előállítható menynyiség 2 478,02 hl 1 018,36 hl 2 330,49 hl 607,10 hl 1 478,69 hl 6 548,88 hl 2 215,60 hl 2 389,24 hl 19 066,38 hl Egy akó (54,4 liter) bor hét év (1822—1829) viszonylatában megállapítható átlagára az egri piac jegyzőkönyveinek tanúsága szerint 1 forint volt. Álmagyar 5,22 hl Birka 5,22 hl Cegléd 5,87 hl Kocs 3,26 hl Ráchegy 4,89 hl Szőlőske 6,52 hl Tekseszalók 3,26 hl Tihamér 3,91 hl Összesen: 52