Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)
TANULMÁNYOK - Dr. Bohony Nándor: Földművelés és állattartás Egerben és az Eger-völgy falvaiban az 1828. évi országos összeírás tükrében • 42
étszeres rozs árpa zab összesen mázsában 184,96 202,82 — 598,53 986,31 — 530,75 — 535,20 1065,95 — 1198,31 618,64 2272,03 4088,98 352,76 786,50 — 1491,22 2630,48 140,30 263,86 — 467,27 871,43 — 51,62 — 130,57 182,19 Felnémet Felsőtárkány Füzesabony Maklár Nagytálya Szarvaskő Összesen: 678,02 3033,86 618,64 5494,82 9825,34 Azt feltételezve, hogy az összeírottak emberi táplálkozásra kétszerest és rozsot használtak, az a végeredmény áll előttünk, hogy a hat helység 7413 főt számláló lakosságának 678,02 mázsa kétszeres és 3033,86 mázsa rozs, összesen tehát 3711,88 mázsa gabona állt rendelkezésére. Világos azonban, hogy az egy főre jutó fejadagok kiszámításakor nem vehetjük figyelembe a falu teljes lélekszámát, hanem csak a jobbágyok létszámából indulhatunk ki, minthogy a fent kimutatott hozadékok is az ő munkájuk eredményeit tükrözik. Ha tehát reális képet akarunk alkotni, csupán csak az 599 colonus és családtagjai fejadagját számíthatjuk ki. A colonusok — feltételezésünk szerint — családtagjaijaikkal együtt 2380 fős csoportot alkottak. A szükséges számításokat elvégezve azt kapjuk, hogy az 1 főre jutó fejadag az egyes helységekben az alábbiak szerint alakult: Kétszeres és rozs- Jobbágyok és család- 1 főre jutó készlet tagjaik száma fejadag Felnémet 387,78 q 336 fő 1,15 q Felsőtárkány 530,75 q 336 fő 1,57 q Füzesabonya 1198,31 q 716 1,67 q Maklár 1139,26 q 604 fő 1,88 q Nagytálya 404,16 q 292 fő 1,38 q Szarvaskő 51,62 q 96 fő 0,53 q Összesen: 51,62 q 96 fő 1,55 q Perjés Géza szerint a XVII. században egy ember évi gabonaszükséglete 3—4 mázsa volt 19 , az 1814—1815. évi erdélyi éhínség idején pedig 2 mázsa kenyérgabonát számoltak egy főre 20 . Azonban bármelyik értékből induljunk is ki, a fenti adatokat szemlélve arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a vizsgált helységben előállított gabonamennyiség korántsem fedezte a szükségleteket. Különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a valóságban kimérhető fejadag az őrlés során előálló súlyveszteség következtében még ennél is kisebb volt. És akkor még nem tettünk említést a porcióról, vagyis a katonaság számára beszolgáltatandó élelmiszerfajadagról, pedig, miként a vármegye 1830. október 4-én kelt jelentéséből világosan kitűnik, ez sem volt csekély. Füzesabony pl. évi 3000, Felnémet 1200, Nagytálya pedig 1000 kenyeret tartozott a katonaság számára adni 21 . Az adótárgyak elrejtéséhez, az ún. celatio-hoz fűződő nyomós érdekek ismeretében azonban joggal merül fel a kérdés, hogy forrásunk vajon híven 51
