Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 11. (Eger, 1983)

TANULMÁNYOK - Dr. Bohony Nándor: Földművelés és állattartás Egerben és az Eger-völgy falvaiban az 1828. évi országos összeírás tükrében • 42

A szántást az összeírás szerint kivétel nélkül ökörrel végezték. Általában 2—4 ökröt fogatoltak. A szántáshoz használt ekéről, illetve a szántás módjáról forrásunk nem szól, ezzel szemben határozottan említi, hogy az ősziek alá háromszor, míg a tavasziak előtt csak egyszer szántottak. A szántáson kívül az Eger környékén elterülő pusztákon és promontorokon (Álmagyar, Birka, Cegléd, Ráchegy, Szőlőske, Tekseszalók, Tihamér) ásóval munkálták meg a földek egy részét, méghozzá mélyen forgatva meg a földet, s az ilyen mély ásást a szántással, illetve a kapálással tartották egyenértékűnek.

13 A szántókat háromévenként trágyázták. Az integra sessio, vagyis az egész telek trágyaszükséglete, a vármegye e tárgyban kiadott igazolójelentése szerint, 16 szekér volt.

14 A rendelkezésre álló trágyamennyiség azonban csak Felnémeten fedezte a szükségleteket, a többi helységben viszont már nem, mivel a trágya egy részét tüzelőnek használták fel. Bizonyítja ezt Tahy Gáspár 1837-ből származó, s a vármegye viszonyait taglaló leírása is, melyben arról olvashatunk, hogy a „szegénység . . . télre marhaganéjt szed, majd — ezt — megszárítván, ennél főzi ebédjét".

15 A szántóföldi gazdálkodás fő terményei a zab, rozs, árpa, illetve Felnémeten, Makiáron és Nagytályán még a mixtúra, azaz a kétszeres voltak. A város körül elterülő pusztákon még burgonya-, tengeri-, kender- és káposztatermelésről hallunk. A szántókba adataink szerint 600 négyszögölenként 0,75 pozsonyi mérő (46,89 liter) magot vetettek, ami modern fogalmaink szerint 1 hektárra kivetítve 217,34 liter szemet jelent. Az egyetlen mezőgazdasági művelet, amiről még értesülünk az összeírásból, a boronálás (occatio). Hogy milyen eszközzel, hogyan végezték, arról nem tudósít az összeírás. A vetések gondozásáról, az aratásról, cséplésről szintén nem kapunk felvilágosítást. A földművelés szintjéről mindössze Felsőtárkány observatioiban olvashatni egy rövid megjegyzést, e szerint az ottaniak nem a legjobban művelték a földet.

16 Amiről tudomásunk lehet az összeírás alapján, azok a terméseredmények: de ezek is csupán a kalászosokra vonatkoznak. 600 négyszögölön az átlagos szemhozam 3,5—5 pozsonyi mérő (218,85— 312,65 liter) között mozgott, ami hektárra számítva át, 1 hektárra 434,68— 724,49 liternek felelt meg. Tekintve, hogy az egriek által űzött szántódöldi művelés terjedelme oly csekély volt, hogy az praktikusan elhanyagolható, a továbbiakban csak Maklár és az öt falu adataival számolunk. A nyomásos gazdálkodás körülményeit figyelembe véve, évi átlagban Makiáron és a völgy öt érseki falujában összesen 2030,20 hektár szántón folyt a termelés. Helységek szerint ez a terület így oszlott meg: 1. Felnémet 194,27 hektár szántó 2. Felsőtárkány 232,45 hektár szántó 3. Füzesabony 920,43 hektár szántó 4. Maklár 464,66 hektár szántó 5. Nagytálya 169,01 hektár szántó 6. Szarvaskő 49,38 hektár szántó Miután az összeírásba azt is felvették, hogy helységenként mennyi volt az 1 pozsonyi mérős, azaz a 600 négyszögöles vetésterület szemhozama, az évi egész termésre nézve is számításokat végezhettünk. íme, az eredmények: 46