Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)
TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5
fejedelem segítségével — a protestánsoknak időlegesen sikerült a plébániatemplom birtokába jutniuk. A törökök azonban — akik nehezményezték, hogy védencük és szövetségesük ily mélyen belenyúl a hódoltság viszonyaiba — még Bocskai halála előtt visszaadták azt a katolikusoknak, s megígértették a kálvinistákkal, hogy többet nem perelnek a templomviszonyok megváltoztatása érdekében. 7 Ezzel a templomkérdés le is került a városon belüli felekezeti viták napirendjéről. Hasonlóképpen kudarccal végződött a protestánsok azon kísérlete is, hogy maguknak beleszólást biztosítsanak a városigazgatás ügyeibe. A gyöngyösi bírák és a tanácsosok hagyományosan mind a katolikusok közül kerültek ki, ami — ismerve a kor érték- és szokásrendjét — nyilván nem kevés hátránynyal járt a más vallásúak részére. Ha az arány túlzott is, érthető tehát, hogy a gyöngyösi protestánsok 1-648-ban, majd 1659-ben azzal a követeléssel léptek fel, hogy a tanácsi helyeket fele-fele arányban osszák fel a két felekezetbéliek között. Ügyüknek azonban nem akadt megfelelő súlyú támogatója. A város földesurai 1659. szeptember 13-án a katolikusok javára döntöttek, s ezzel hosszú időre szóló érvénnyel írásban is kodifikálták a korábbi szokásjogot, A város számára kibocsátott statútumuk első pontja kimondja: ,,Mivel hogy megírt gyöngyösi városunkbéli tanách és mind az két religión levő község az megnevezet követ attyafiai és plenipotentiáriussi által azon eggyeztek meg előttünk, hogy valamint eddig volt, ugy ez után is az bírák és tanácsbéliek ne más, hanem az catholica religión valók közül választassanak és legyenek. Mi is ezen megegyezéseknek annuáltunk s nem is akarjuk, hogy város régi jó rendtartása és privilégiumi ellen, az catholica religión valók kévül, mások az tanácsban bevétessenek." 8 Valamikor ezen városigazgatási reformkísérlettel egy időben merülhetett fel egy külön református ispotály szükségességének kérdése is; méghozzá éppen bizonyos adózási sérelmek kapcsán. 1659. június 22. előtt kelt folyamodványukban a gyöngyösi kálvinisták elpanaszolták I. Rákóczi György fejedelem özvegyének, Lorántffy Zsuzsannának — városuk egyik részbirtokosának —, hogy a kálvinista szegényeket nem engedik be a pápista ispotályba, s mivel saját ispotályuk nincsen, pénzen kell számukra házat tartaniuk. E házak után azonban a tanács mindennemű adót megkövetel, mondván: ha szegények és fizetni nem képesek, menjenek ispotályba. Éppen ezért arra kérték az özvegy fejedelemasszonyt, hogy ispotályalapítás céljaira engedje át nekik Fajzat nevű Heves megyei pusztáját, amelyet jelenleg a gyöngyöstarjániak használnak 9 , s amelynek évi jövedelme — a csetneki uradalom 1662-es urbáriuma szerint — 15 forint volt. 10 Lorántffy Zsuzsanna — aki, férjével együtt már korábban is többféleképpen támogatta a gyöngyösi reformáta ecclésiát 11 , gyorsan teljesítette szorult helyzetben levő hitsorsosai kívánságát: Dobóczi Péter csetneki tiszttartó információja alapján 1659. június 28-án adta hozzájárulását, kikötve, hogy a puszta jövedelmét csakis a szegények ellátására fordítsák. 12 Annak meghatározásához, hogy a református ispotály 1659 és 1667 között mikor épült meg, nincsen biztos támpontunk. Az alábbi idézendő tanúvallomások csak az építmény lerombolásáról szólnak és nem beszélnek a benne lakók kárára elkövetett hatalmaskodásról. Mivel egy ilyen roham, ha már laknak benne, aligha eshetett volna meg sebesülés és egyéb emberkár nélkül, valószínű, hogy az építkezés közvetlenül a lerombolás előtt fejeződött be. 13 Az ispotály helyéül szolgáló telek egy hívő kegyes adományából jutott az egyházközség kezére. Mivel ez a telek Rákóczi Ferenc választott erdélyi feje6
