Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)

TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5

a gyöngyösi katolikusok ösztönzése nélkül — sietett is megtenni a szükséges lépéseket, hogy a kálvinistákat utóbb törökösséggel vádolhassa. Kérésére Nádasdy Ferenc országbíró 1668. január 3-án felszólította a jászói konventet, hogy az országbírói megbízottal együtt, hites tanúul, küldje ki emberét a tényállás megállapítására. A tanúk elé adott —- korabeli szokás szerint a panaszos által benyújtott — kérdőpontok persze meglehetősen célzatosan voltak összeállítva: egyikük sem irányult annak kifürkészésére, hogyan is történt tulajdonképpen az ispotály lerombolása, annál több arra, hogy miként ,,csalták ki" a kálvinisták a fejedelemtől az építési engedélyt, hogyan vádolták be a katolikusokat a török hatóságok előtt, éltek-e hamis vádakkal, s általában is, kik voltak ennek a dolognak az értelmi szerzői. Az országbírói és a konventi kiküldöttek január 14-én és az azt követő napokban Füleken hallgatták ki az ügy addigra oda összegyűjtött és célzatosan összeválogatott — szinte kizárólag érdekelt, katolikus — szem- és fültanúit, s az arról készült tanúvallatási jegyzőkönyvet a jászói konvent február 5-én bocsátotta ki.

44 A fentiekben ebből rekonstruáltuk az egri és a hatvani díván lefolyását. Rákóczi gyors és ellenséges akciója ugyan igazolni látszott a kálvinisták aggályait, félelmük azonban ezúttal végül is indokolatlannak bizonyult. Az ilyfajta per lefolytatására illetékes Heves-Külső-Szolnok vármegye ugyanis nemcsak feltűnő jóindulattal kezelte az ügyet, hanem egyenest közvetíteni igyekezett a kálvinisták és a feldühödött katolikus földesúr között. Mint az alábbiakból kitetszik, az utóbbi tekintetben kevés sikerrel. A vármegye közgyűlése először 1667. november 4-én foglalkozott a dologgal; „bizonyos gyöngyösi nemesek ügyében, azoknak kérésére" („innegotio nonnullorum nobilium Gyöngyösiensium juxta postulatam et instantiam eorum") tagjai közül elküldötte Rákóczihoz Mocsáry Ferencet, s felkérte őt, hogy ne igyekezzék a segélykérőket zaklatni és károsítani, hanem ha ellenük kifogása van, jogi úton keresse igazát. Hogy a szóban forgó ,,negotium" az ispotályper volt, világosan tanúsítja, hogy Mocsáry útiköltségét ezúttal néma vármegye, hanem a gyöngvösi helvét egyház köteles megtéríteni ( „sumptum viaticum ipsa ecchsia Gyöngyösiana Helveticae confessionis suppeditabit") .

45 Két hónap múlva a Sátoraljaújhelyre igyekvő Pápay Péter szolgabírót utasították, hogy Rákóczinál — ezúttal már kifejezetten — a gyöngyösi kálvinista ispotály miatt támadt viszály ügyében járjon el. 46 Pápay február 8-án jelentette, hogy a fejedelem úgy tájékoztatta őt; jogi úton kíván eljárni azok ellen, akik, szerinte, a törököknek való árulásban (,,ratione illius Turcicae proditionis"') bűnösek, ellenük már vizsgálatot is indított, s ennek eredményét a vármegye tudomására fogja hozni.

47 Erre aztán nagy nehezen a vármegye is cselekvésre szánta el magát; akkor is meglehetősen furcsa módon. A vármegyei törvényszék — mivel, úgymind, úgy hírlik, hogy a gyöngyösi katolikusok és kálvinisták egyaránt (!!) gyanús összeköttetést tartanak fenn a törökkel, és a kereszténység elárulásának bűnét követték el („Turcicae societatis suspecti crimineque Christianae proditionis praedici esse assererentur") — megbízta az alispánt, hogy ellenük vizsgálatot indítson, s ha valóban bűnben találtatnának, őket megidézze. Ezen célból — rendelkezik továbbá a végzés — az alispán vegye ki a jászói konventtől a Rákóczi Ferenc által szedetett tanúvallomások jegyzőkönyvét, s abból informálódjék a történtekről.

48 Hamvay Ferenc — egyébként református vallású — alispán azonban, úgy tűnik, nem talált elégséges alapot ahhoz, hogy a gyöngyösieket a fentebb emlí16