Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)
TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5
tett váddal a vármegyei bíróság elé idézze. Legalábbis a vármegyei jegyzőkönyvben nincs többé nyoma sem a gyöngyösi katolikusok, sem az ottani kálvinisták elleni, ebből eredő eljárásnak. Ez persze csak argumentum ex silentio, tanúságát azonban számos -— igaz, az üggyel nem közvetlenül összefüggő vagy homályos — pozitív utalás is alátámasztja. így pl. a vármegye közönsége nem látott okot rá, hogy bizalmát Joó Mihály szolgabírótól — pedig ő vezette a gyöngyösi kálvinista delegációt Egerben és Hatvanban — megvonja; szolgabírói megbízatását 1668. július 11-én a következő évre egyhangúlag megerősítette. 49 Nyilván nem teszi ezt akkor, ha ellene, mint a gyöngyösi kálvinisták vezére ellen, törökösség címén éppen per folyik, vagy ilyen indítását fontolgatják. Nyilván a vármegyének a gyöngyösi ispotály-ügyben tanúsított magatartása miatt ragadtatta magát arra a vármegye főispánja, Pálffy Tamás egri püspök, hogy úgymond, bizonyos gyöngyösi emberek hamis és jogtalan információja alapján — ez a megjegyzés köti az esetet témánkhoz — egyik levelében az alispánt jó hírében megmocskolja. 50 Az események ilyetén alakulása természetesen Rákóczinak sem tetszett, s ha már törvényes úton sehogysem tudott ártani nski, hát másként igyekezett megtorlást alkalmazni Joó Mihállyal szemben. Joó már korábban is hadilábon állott a Rákóczi-családdal. Egykor a Rákócziak jobbágya volt, s Rákóczi László 1659-ben azon a címen, hogy engedély nélkül szerzett nemességet, elfogatta és börtönbe vetette. Csakhamar kiderült azonban, hogy Joó a nemességszerzéshez Rákóczi oificiálisától engedélyt nyert, s így a földesúr — éppen a vármegye közbelépésére — kénytelen volt őt szabadon bocsátani. 51 Joóban nyilván ott munkáltak a tíz év előtti sérelmek is, amikor a Rákóczi Ferenccel szembeszegülök élére állott. De Rákóczi sem akart adós maradni: Heves-Külső-Szolnok vármegye 1669. január 16-i közgyűlésén „nemes vármegyénknek edgyik szolgabírája, nemes Jó Mihály uram lamentábilis [panaszos] panaszát proponálta in praesenti congregatione [adta elő jelen közgyűlésben] méltóságos Rákóczi Ferenc fejedelem ellen arrul: hogy tudniillik megírt szolgabíráját nemes vármegyénknek, nem tudatik, micsoda okokra avagj vádolásokra nézve őnagysága megfogatni és fogva vitetni intendál [törekszik]". Éppen ezért arra kérte az universitást, hogy ,,talállyon olly médiumot ezen dologhban, hogj elébbenisecuritássa[biztomá,g8b]lehessennemes vármegyénk hasznos fáradságának continuálásában [folytatásában]". A közgyűlés meg is bízta a január 29-én Besztercebányán tartandó törvénykezési periódusra kiküldött követeit, hogy ezt a dolgot ott Rákóczi Ferenc és unokanővére, Rákóczi Erzsébet embereivel elsimítani igyekezzenek. 52 Ha a panasztevő azt is állította, hogy „nem tudatik, micsoda okokra avagj vádolásokra nézve" üldözi őt Rákóczi, aligha lehet kétséges, hogy Joó elsősorban a gyöngyösi ispotály-perben vitt szerepe miatt lett szálka a fejedelem szemében. Mint ahogy nem kétséges az sem, hogy azok a ,,bizonyos okok közt", amelyekre nézve a vármegye 1671-ben már nem választotta újjá Joót 53 , ott szerepelt Rákóczi ugyanazon tőről fakadt ellenszenve is, ami hovatovább már nyilván feladata teljesítésében is akadályozta a hódoltsági szolgabírót. E nem sok jóval kecsegtető előjelek ellenére a vármegye még 1669 derekán sem adta fel a reményt, hogy egyenesbe hozhatja a kálvinista ispotály újjáépítésének ügyét. Csakis erre a törekvésre vonatkozhat a közgyűlési jegyzőkönyv azon június 14-i bejegyzése, mely szerint ,,a gyöngyösi helvét vallásúak kérelmére írni kell Rákóczi Ferenc úrnak a lerombolt ispotály felépítése ügyében" (,,Ad instantiam Gyöngyösiensium Helveticae confessionis occasione extruc-
