Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)
TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5
bíztak abban, hogy a török e vállalást behajtja majd — más jogi eszközökkel is igyekeztek biztosítani magukat efelől. Vásári Márton rimaszombati kereskedő — mint maga meséli — ,,ez elmúlt esztendőben Szent Bertalan napján [aug. 24.] Gyöngyösön lévén az vásárban, az ispitály elrontása után Egerbül hogy kijöttek volna az gyöngyösiek, Joó Mihály, az ot való szolgabíró, az vásári alkalmatossággal ezen fátenst Gonda Bálinttal [úgyszintén rimaszombati polgárral] együtt várasházához szólította, holott praesentiájokban [jelenlétükben] az bírót, Miskey Istvánt reákérdette, ha, azmint Egerben let az törvény, az ispitált meghépíteti-e, vagy meghböczülvén az kárt, meghforditya [megtéríti?] Kire az bíró ászt felelte, hogy magát abban nem avattya; azki czelekette, adgyon számot róla, mutatván az méltóságos fejedelem, Rákóczy Ferencz uram gyöngyösi polgárára. Kit Joó Mihály uram két ízben is reakérdet; ki akarattyábul rontatta el az ispitályt. Amaz az ura eő nagysága paranczolattyábul mondotta, kire viszont Joó Mihály uram ászt felelte: Akarjátok-e kárunkat meghtéríteni vagy más ispitált építeni, mert nekünk be kel Egerben mennünk és az basának megh kel mondanunk válaszadástokaf.™ A kálvinisták úgy tapasztalták, hogy elsősorban a helyi plébános akadályozza az ispotály-ügy rendezését. Legalábbis ez következtethető Kara Ibrahim janicsáraga és a kálvinisták szóváltásából: ,,Tudakoszta Kara Ibraim azon cálvinistáktul: miben vagyon már dolgotok az ispitály végett Amazok ászt felelték: czak abban vagyon bizony mégh is, nagyságos uram, mert az papjok tart ellent •benne. Kire az török ászt felelte: hát ot lakik mégli az az papjok. Amazok ászt felelték: ot lakik. Mond az török: az kutyát karóban kel ászt az papot vonni. Amazok ászt felelték: úgy, úgy, nagyságos uram, úgy, mert az tart egyik ellent benA perben kétségkívül a kálvinisták oldalán volt az igazság; egy olyan sok kiadással és gonddal járó, jövedelmet nem hozó, közhasznú szociális intézmény elpusztítására, mint az ispotály volt, nehéz elfogadható mentséget találni. Rákóczi Ferenc erre vonatkozó parancsán túl — minek kibocsátására viszont ők ingerelték a földesurat — maguk a katolikusok sem tudták eljárásukat elfogadhatóan megindokolni, amiből pedig következik, hogy céljuk nem más, mint túlerejük fitogtatása s a felekezeti szűkkeblűségből fakadó bosszúságérzés volt. $ ezen nem változtathat az a gyanú sem, hogy a kálvinisták alkalmasint tényleg valamiféle turpisság révén jutottak hozzá Rákóczi ispotályépítést engedélyező resolutiójához. Mai fejjel abban is nehéz kivetnivalót találni, hogy a protestánsok — a város színkatolikus magistrátusától nem remélhetvén jogorvoslatot — a mezőváros székét megkerülve, egyenest a következő fórumokhoz: a hatvani és az egri divánhoz fordultak segítségért. Éppen ezért meglepő, hogy a per folyamán mindvégig a kálvinisták viselkedtek úgy, mintha a perindítással valami nagy bűnt követtek volna el, ami pedig arra mutat, hogy maguk sem voltak meggyőződve eljárásuk helyességéről, s főként nem annak veszélytelenségéről. Ennek jeleként minden eszközzel igyekeztek elleplezni, hogy az egri pasa az ő ösztönzésükre idézte maga elé a gyöngyösi bírákat, s amikor ez — egy véletlen találkozás folytán — kiderült, egyik követük (Rimaszombati Szabó András) úgy elbujdosott a városból, hogy még fél esztendő múlva sem hallották hírét. 38 Bizonytalanságérzetüket tanúsítja: a per megnyerése után is aggályos gonddal igyekeztek megakadályozni azt, hogy a katolikusok a pert magyar fórumok előtt tovább vigyék, s félelmüket az sem oszlatta el teljesen, hogy akciójukról tudott Heves-Külső-Szolnok vármegye alispánja is. 13
