Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)

TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5

A gyöngyösi kálvinisták egri győzelmüket arra is kihasználták, hogy javítsanak a környékbeli falvakban élő hitsorsosaik helyzetén. ,,Magha dictálta Joó Mihály az töröknek azon fenyegetőző leveleket, mellyet az városra [Gyöngyösre], de kiváltképen az catholicusokra írt az egry basa, és kivül hat falukra, úgymint: Sárra, Viszontára, Sólymosra, Püspökire, Oroszira, Tarjánra, hogy eővelek ünnepet ne üllessenek s ünnepnapokon munkájukban megh ne háborgassák, sőt szabad legyen Gyöngyöspüspökiben cálvinistáknak lakni, azmint ennek előtte régen, paranczollya megh erős bírsággal, seőt annyira molestálták sok czaczogásokkal az törököt, ugyan unalmat szerzet nálok, kiért megh is pirongatta eőket az teörök".*

1 Persze rosszul ismernénk a törökök erkölcseit, ha úgy hinnénk, hogy a kálvinistáknak anélkül adott, hogy rajtuk vont volna. Náluk ajándékozás nélkül még panaszemelésig sem igen lehetett eljutni, a kedvező ítéletért meg főleg kijárt a ,,tisztes jutalom". János kovács kövesdi nemes kovácsmester—társával, Menyhárt kováccsal — Kara Ibrahim janicsáraga egri házában raboskodván, megfigyelte, hogyan alkudozott rabtartójukkal Kozári György, Nádudvari János és egy harmadik gyöngyösi kálvinista. ,,Tudakoszla tőlök Kara Ibrahim: meghoztátok-e a pénszt. Amazok ászt felelték: megh. Mond az török: menyi? Az gyöngyösiek ászt felelték: negyvenöt tallér. Hát az arany? — kérdé az török. Felelnek amazok: vagyon, nagyságos uram, arany is köszte, de még nem hosztuk, az többit is meghozzuk."*'

1 Elképzelhető, hogy ha csak a janicsáraga díjának egyik részlete 115 forint felett volt, mennyibe került az egész pereskedés, amelynek során kijárt az ajándék az emineknek, a kapudán bégnek, a janicsáragának, helyettesének, s természetesen magának a pasának is. A törökök nagyon értettek ahhoz, hogy a pernyertes kezét is jó alaposan megkössék; azért is, nehogy túl nagy szarvat emeljen, meg azért is, hogy utóbb legyen jogalap emezt is büntetni, bírságolni. így aztán nemcsak a katolikusoknak, hanem a kálvinistáknak is reverzálist kellett adni magukról. 1667. augusztus 14-én kelt levelükben megígérték, hogy a katolikusokkal békében élnek, máskülönben a ,,kálvinisták közül tizenkét emberig halál legiön és ezer tallér bírsága legiön, azki meg nem tartia, sőt ezt hozzá tévén, az ki igazán nem él és vádaskodó leszön, halál legiön az jutalma".

33 Egyébiránt az egri per nem jelentette az ügy lezárását. Jóllehet az egri pasa dívánja magasabb fórum volt, mint a hatvani bégé, a pert — a területileg illetékes közigazgatási-katonai méltóság jóindulatának megnyerése végett — nyilván nem kevés költség árán — meg kellett ismételni Hatvanban is. Itt ismét Joó Mihály, Barbélv Mihály, Asztalos János, Vadászi Szőcs István és Gyarmati János képviselte a kálvinistákat, s — Miskey sommás megállapítása szerint — ,,Hatvanban per omnia [mindenben] úgy folt az cálvinistáktul az catholicusok ellen a panasz és vádlás, mint Egerben".

34 Hüszein hatvani bég 1667. augusztus 21-én bocsátotta ki ítélet levelét, amelyben közölte, hogy Rákóczi Ferenc gyöngyösi rájái közül a katolikusokat, akik fellázadtak és egyik kálvinista házát felgyújtották, megbüntette. Hogy itt az ispotály-per újabb fejleményéről van szó, elárulja a városi nótáriusnak az irat hátoldalán olvasható magyar nyelvű summázata: ,,levele, melyet adott ugyan Hatvanban, gróf Rákóczi Ferenc urunk ö nagysága gyöngyösi jobbágyainak, úgymint a gyöngyösi kálvinistáktól Tót utcában építtetett ispotálynak elrontása felől. 1667. aug. 21."

35 Képzelhető, hogy a vádlottak itt sem úszták meg tetemesebb bírságpénzfizetés nélkül. A katolikusok nemigen siettek eleget tenni az isnotály újjáépítésére vonatkozó egri ígéretüknek. A kálvinisták viszont — pkik joggal, egyáltalán nem •