Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)

TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5

még jobban bemártsák, a Rákóczi-megbízott nevét sem ekkor, sem később nem voltak hajlandók kiadni. Űgy tűnik, haragja csillapulván, a pasa sem igyekezett e dolognak a végére járni, talán azért, mert maga sem akart ujjat húzni Rákóczival. Ezek után a törökök mindkét félt kiküldték a dívánból, „és magokban tanáczkosztak egy ideigh, sok tanáczkozások után behívatták őket viszont" és kihirdették az ítéletet. Ennek egyik pontja — bevett török szokás szerint — persze nem a viszály megszüntetésére, az igazságosztásra, hanem a haszonszerzésre irányult: Miskey főbírót „másodmagával, úgymint Goda Istvánnal, meghárestálták, különben ki sem boczátották, hanem nyolczszáz forinton váltották megh az basátul az eminkek". Tették ezt persze nem emberbarátságból, hanem a várható haszonért, ami nem is maradt el, hiszen alig több mint fél esztendő alatt — 1668 februárjáig — ,,czak usorára is már nyohzvan forintot fizettenek végette",

26 Másodszor: ,,a basa fejek s életek vesztések alat, ezer tallér bírságh alat is paranczolta, hogy az cálvinistáknak helyet mutassanak, azholott az elrontott épület helyet az pápisták mást épíczenek, mert ha nem, karóban száradnak megh".

21 Különösen érdekes azon kötelezettségek harmadika, amelyekre a katolikusoknak Egerben rá kellett ígérniük magukat. A kálvinisták vezérfiai — okulván az előző felekezeti viszályokban hozott, a katolikusokat pártoló végzésekből — ezúttal a török fórumokon kívántak döntésre jutni. Barbély Mihály ki is mondotta, hogy ,,Egerben szakadgyon véghe az eő dolgoknak, mert eőnekiek nem szolgáltatódik igazságh ezen dologhban".

28 Ezért már az első ízben panaszt tevő gyöngyösi kálvinisták is ,,az eménkeket azon kérték, hogy az eő dolgoknak ot ben szakadgyon véghe, és bírják reá az basát, hogy paranczollya megh erős fenyíték alatt az catholicusoknak és kézírást vegyen tőleök, hogy az magyar urak élőt ezen czelekedetekben meghmenczék őket" .^ A kálvinisták mindemellett sem voltak azonban oly elővigyázatlanok, hogy a magyar hatóságokat teljesen kihagyták volna az ügyből. Az egri panasztétellel egyidőben két társukat — Pellio Szőcs Györgyöt és Szabó Jánost — küldték el Eülekre, hogy informálják arról Heves-Külső-Szolnok vármegye alispánját. Még meg sem kezdődött a díván előtti per, a füleki küldöttek már befutottak Egerbe. Az egyik tanú „tulajdon maga szájábulhallotta Joó Mihálynak, az több társaival együtt Joó Mihálynak ugyan Egerben létekben, hogy hála Istennek, azkitül féltünk, az magyar részrül itten vagyon már az is az viceispán levele. . . Jobban szőttünk már, ha nem volt eddigh mit szólni, hála Istennek penigh, hogy itt vagyon, nem félünk már semmit" .^ Azért annyira persze nem bátorodtak neki ettől sem, hogy dolguknak csomóját Egerben is jól megkötni ne igyekeztek volna. Biztatásukra a pasa addig még váltságdíj lefizetése után sem engedte ki a két megárestáltat, „valameddigh fogadási nem tettek és magokrul obligatóriát [kötelezvényt] nem attak, hogy meghmentik az magyar urak élőt ebbéli istentelen czelekedetekért az cálvinistákat, kit ugyan nyolcz ember halállal és ezer tallér bírsággal imponált [vetett ki] az gyöngyösi catholicusokra az egri basa". Ennek kezdeményezője ugyancsak maga Joó Mihály volt, aki „Hlyen szókkal proponálván [adván elő] az basa élőt az dolgot: Hatalmas Basa, mi mi [sic!] meghbusulunk az magyar urak élőt ezvéghet, ha tuttokra esik ezen dologh, hanem idebe köszd megh az pápistákat, mert ők meghmenthetnek minket odaki, s ha mi galiba következik, nagyságtoktul való féltekben, Kin építvén az basa ugy vet erős obligatóriát ezen fátenstül [Miskeytől] társaival együt, kit nolle-velle adni kellett nyavalyásoknak". 11