Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)

TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5

kaptak. Ebből következik tehát, hogy időközben valaki elfordította tőlük Rákóczi elméjét, s ez Joó szerint — többek között — éppen Miskey volt: ,,Ez az váras bírája — mondotta —, kezében lévén ennek mind az két félnek üstökünk, czak egy szavával is meghmenthette volna az mi épületünket, de nem hogy vétette [védette] volna, seőt eő volt egyik, azki bevághta utunkot az fejedelem élőt, az plébánussal együtt irkálván s firkálván, ha oda nem járt is, de az eő akarattyábul írtak az pápisták supplicátiót ellenük", Miskey eleddig nyugodtan hallgathatta Joó fejtegetéseit, mivel meg volt győződve róla, hogy az ellenfél—nem juthatván ahhoz, amit ő Rákóczinak ,,irkált és firkált" — állítását nem tudja bizonyítani. Elbeszélésén mindmáig átsüt a rémület, mely akkor lett úrrá rajta, amikor Joó a fejedelemhez küldött katolikus supplikáció másolatát is elővonta, rajta megmutatta az ő aláírását: ,,azminthogy azután az catholicusoknak neve alat költ supplicátiónak páriáját is megholvasták az dévány élőt, ki ugyan az fejedelem udvarábul került kezekhez — hogy jutottak hozzá, nem tudgya — czak elhűlt ezen fátens, hogy ot láttya az nevét, mivel el is feletkezet volt már róla". Teljességgel azonban nem feledhette el, hogy mi áll abban a levélben, mert meglátván a kálvinisták kezében, ,,kérte az Istenért Joó Mihályt, Nádudvarit, el ne olvastassék azon supplicátió, és ne legyen több zűrzavar közöttök". A kálvinisták azonban ezúttal nem alkudtak; sok vereségükre emlékezvén, ezúttal triumfálni akartak: ,,csak ászt felelték, hogy nem lehet abban más, megh kel bizony annak lenni, azmint hogy vagy hitte el annak előtte az szavukat az török, vagy sem, de annál inkáb építet az levélen". Ahelyett, hogy mentette volna, Joó még szaporítani is igyekezett a főbíró bűnösségére vonatkozó bizonyítékokat: ,,azt állatta szemtül szemben az basa élőt, hogy egynéhány ízben rajta ment az bírón. . .az praedicátorral és rendeken levő más böczületes emberekel, úgy kérték, hogy, bíró uram, te vagy az mi bíránk, kezedben neked az mi üstökünk, mind az két félnek, ne engedd elrontani czak egy hétig is, mígh hírt adhatunk az uraknak, avagy másképen eleit vehettyük, ezer forintigh leszünk kezesek ez épületért, de ő, im szemben van, czak nem czelekette, noha czak egy szavával is meghmenthette volna az mi épületünket az romiastul". A jól időzített bizonyítékbomba nagyot robbant, Miskeyéknek egyszeriben hol ,,kutya", hol ,,hitetlen" lett a neve, s a fenyegetésekben fel-fel rémlett a törökök kedvelt ,,fenyítőesz köz ének", a karónak árnya is: „mért, kutyák, tuttára nem attátok az basának, hogy ollyat paranczollyon Rákóczy Ferencz — érdeklődött a tolmács —, tudót volna arrul tenni az hatalmas basa, vegyen ki már innen kezünkbül Rákóczy Ferencz benneteket. Ad elő, hitetlen, hol vagyon az az polgár, az fejedelem embere [Rákóczi gyöngyösi megbízottja, ,,gondviselője"], azki elrontatta, ha te nem rontattad azon épületet, hiszem te veled vagyon" Miskeyúgy vélte, hogy a Rákóczi-megbízottat, ,,ha ki nem iktatott volna ezen fátens, meg is ölette volna az basa". ,, Mindenek felet ezért vexálta az török ezen fátenst, mind szép szóval, s mind haraggal, halálra ijesztvén azért, hogy nevezze czak megh is az polgár nevét, és adja elő az plébánust is, ha megh akar szabadulni, de ezen fátens nem mondót egyebet, hanem hogy eő nem tudgya, hol vagyon és ki legyen". Az ügy ilyetén fordulata a kálvinistáknak sem lehetett ínyére; ha a feldühödött pasa, első haragjában, netán tényleg kivégezteti a fejedelem „gondviselőjét", annak beláthatatlan következményei lehetnek. Éppen ezért, amikor a pasa őket is felszólította: ,,ha tudgyák az cálvinisták, nevezzék megh", ,,czak ugyan azon bakot nyuszták, hogy tudgya az bíró, kiczoda, és adgya elő, mert vele volt, ha itten nincs is". Ha az alkalmat tehát fel is használták, hogy a főbírót