Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)

KÖZLEMÉNYEK - Szikora András: Adatok az egri kék galambfajta eredetének és kitenyésztésének történetéhez • 101

A városállamok kialakulása, az ott épített különböző alakú és tetőzetű középületek, templomok kiemelkedő toronyszerű épületrészei — mint fészkelési lehetőség — igen meggyorsították a szirti galamb domesztikációját. (torony-galambok, Turris columba). Amint azt már említettem, a szirti galamb fészkelőhelyei a tengerpartok sziklás hegyvonulatai. Ez viszont sok veszélyt jelent a szirti galamb számára, mert élelemért a kulturált területekre kell repülnie, s eközben a sasok, héják, sólymok és egyéb ragadozó madarak áldozata lehet. A városok épületeinek eldugott részeiben viszont nyugodtan fészkelhet, költhet és nevelheti fiókáit, a tereken, az udvarokon, a kertekben élelmét is megtalálja lényegesen kisebb kockázattal. Az így „háziasodott" szirti galamb hihetetlen méretű elszaporodását még jobban elősegítette az is, hogy az akkori vallási felfogások szerint szent állatnak minősítették, és egy-egy istennő szent madarának deklarálták. Később áldozati állat lett, és ez a tömeges tenyésztésének, elszaporodásának kezdeteit jelentette. A szirti galamb elég széles skálájú géncentrumát és élőhelyeit azért tartottam szükségesnek leírni, hogy bizonyságul szolgáljon a tekintetben, hogy az egri kék galambfajta, az elő-ázsiai ősi galambfajtának egyenes ági leszármazottja. Tudnunk kell, hogy a fajon belül számtalan fajta létezett már az ókorban is, attól függően, hogy melyik földrajzi térségben élő szirti galambot domesztikálta az ember. A háziállatok, illetve a háziszárnyasok között a legrégebbi és a legkönnyebben háziasított madár a galamb volt. Az előbbiekben vázolt adatok ismeretében a vizsgálódó ember azonnal arra gondol, hogy az egri kék galamb (Columba domestica caerulea Agriensis) és ennek őse az egri galamb (Col. dom. Agriensis) a török impérium idején került hazánk területére. Ebben bizony jelentős az igazság, mert több hazai galambfajtának eredete a keletről Európa közepére özönlő török hadsereg és nyomában járó kereskedői had létezésének köszönhető. Azt a kérdést, hogy az egri kéknek nevezett galambfajta géncentruma miért Eger városa, csak azzal lehet magyarázni, hogy az őshöz, a szirti galambhoz hasonlóan a magasabb hegyvidéket kedveli jobban. Csak példának említem meg a szegedi keringő galambfajtát, amelynek géncentruma Szeged, az Alföld, és ezzel a fajtával a hegyes vidékeken távolról sem lehet olyan röptetési eredményt elérni, mint pl. az egri kék galambbal. Minden galambfajta kitenyésztésének és végleges formára való rögzítésének megvan a maga históriai forrása, eseménysorozata, amely lényegében az agrártörténet zoológiai, illetve ornitológiai tudományágnak a szerves részét képezi. Ennek ma már elég gazdag a szakirodalma, és ennek segítségével lassan megismerjük a világ galambfajainak és galambfajtáinak összességét, amely a tudomány mai állása szerint közel 600 házigalambfajtát foglal magába. A háziasított galambfajták eredete, kitenyésztésük körülményei a fejlett állattenyésztéssel rendelkező államokban fajtaleírás (National Standard) formájában rögzítve van. Pontosan tudják tehát, hogy a szóban levő galambfajtát ki és mikor tenyésztette ki, és a tenyésztés során milyen egyéb alapfajtákat használtak fel. Sajnos ez nem mondható el minden esetben a magyar galambfajták kitenyésztéséről, mert csaknem minden hazai galambfajtánk eredete a legendák ködében vész el. Pedig a világranglistán az első 3 között állunk, mert az eddig ismert közel 600 galambfajta között mintegy 70 fajtát magyar tenyésztők nemesítettek ki különböző időpontokban és földrajzi térségben. A magyar galambfajták kitenyésztésének története elég izgalmas periódusok102