Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 10. (Eger, 1981)
TANULMÁNYOK - Szakály Ferenc: A gyöngyösi ispotály-per 1667—1678-ban (Adatok a „törökösség” fogalmának értelmezéséhez) • 5
rontatván:), ha az úgy nem volna. Meghválik, mint mented megh magadat az basa élőt, rut fertelmes szitkokkal illetvén tovább is. Onnan rendeli uraktul urakhoz jártának, tudni illik az kincztartóhoz, janczár tehájához [a várban állomásozó janicsárok parancsnokhelyetteséhez] és agához [a janicsáragához] , Kara Ibrahimhoz: hasonlóképpen fenyegették s ijesztettek ezen fátenst társaival együtt, mivel már mindenütt bevágták uttokat az cálvinisták az szegény catholicusoknak" . 21 Bár az Egerben járt kálvinisták nyilván minden eszközzel igyekeztek ,,bevágni a katolikusok útját", aligha hihető — állítsa is az ellenkezőjét akárhány török tisztviselő —, hogy templomuk lerombolásával vádolták volna meg hitbéli ellenfeleiket. Már csak azért sem, mert olvashattuk: a pasa levele az ispotály lerontása végett szólította perbe a bírákat. Meg azért sem, mert a kálvinisták aligha voltak ostobák egy ilyen könnyen elhárítható váddal előállni, amikor igazolható, jogos sérelmeik is bőven akadtak. Valószínű, hogy maguk a törökök változtatták meg — az ispotály szó nekik nem sokat mondván — a vád tárgyát valami számukra érthetőbbre, ismertebbre. 22 ,,Véghtére az basa eleiben költ" a dolog. A díván előtt a katolikusokat — Miskey István főbíró vezetésével — heten képviselték; közülük Goda Istvánnak, Esterházy Miklós és Csala Bálintnak, Koháry István jobbágyának, valamint Kaszás Tamás és Gyárfás Mihály nemeseknek jelenlétéről tudunk. 23 A kálvinisták ezzel szemben tizenöten voltak: az egyik tanú szerint Joó Mihály, Barbély Mihály, Nádudvari János, Vadászi Szőcs István, Szentmiklósi Szabó János, Péter Balázs, Jenéi Szabó István, Trencsénvi Szabó János, Asztalos János, Váci Szabó András, Rezer Mihály, Gyarmati János, Monaki Mihály, Szabó Imre, Szígyártó Szabó János 24 , mások még Custos Jánost, Csizmadia Istvánt, Kozári Györgyöt, Bajnai Ferencet és Szabó Pált is említették a „generális vádlók" sorában. 25 Szószólójuk Heves-Külső-Szolnok vármegyék Gyöngyösön lakó hódolt szolgabírája, Joó Mihály volt. A tárgyaláson ,,leghelsőben is ászt tudakoszta az egri basa tolok, mellyik az gyöngyösi bíró, ezen fátens meghjelentvén magát", a pasa is a kálvinista templom lerombolásával kezdte vádolni. Miskey, okosan, védekezés helyett maga indult támadásba vádlói ellen. „Nem rontottam én — mondotta —, hanem az méltóságos fejedelem Rákóczy Ferencz uram eő nagysága rontotta el, mivel eő kegyelmek, im szemben, cálvinista uraimék nem igazán informálván eő nagyságát, magok ellen az urok ellen építették azon épületet, ők tudgyák, mi lett volna, melly ravasságokat észrevévén ő kegyelmeknek az fejedelem, úgy rontatta el azon épületet, mely dologh véget való paranczolattya az fejedelemnek nála lívén az fátensnél, megholvasta az török eleőt, kit is elvévén az török tőle, odben hagyot". Miskey pontosan átlátta, hogy neki nem a templomrombolás hamis vádjára kell ügyelnie, hanem általában a rombolásban való részességet kell tagadnia, áthárítván az egész cselekedet ódiumát egy olyan személyre, akit a török hatóság nem érhet el. Ezért, nyomatékul, mintegy csak odavetette, hogy ,,nem templomjukat rontatta, mert az templomjok most is épen van, ha nem hiszi nagyságtok, kiküldheti bizonyos emberét, és úgy tanálkozik, azmint én mondom". A főbíró védekezésének rugóit és irányát persze a kálvinisták szószólója, Joó Mihály is gyorsan felismerte, s ezért előadásában arra törekedett, hogy magának Miskeynek a bűnrészességét is bizonyítsa. Először a kálvinistáknak Rákóczihoz benyújtott — fentebb említett kérelmét — vette ki ,,kebelébül", ,,megholvasván az török élőt azon supplicátióra írt resolutióját", bizonyította, hogy ők törvényszerűen jártak el az építkezés dolgában: annak rendje-módja szerint megkérték a magyar földesúr engedélyét, s kérelmükre kedvező választ 9
