Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri püspökség és káptalan középkori vizafogó szegyéi a Tiszán • 5
A tok-félék sorában a viza mellett találjuk a hasonló tulajdonságokkal rendelkező s hasonlóan halászott tok különböző fajtáit: a közönséges tokot (Acipenser sturio, L.), a faj tokot (Acipenser scypa, Güldenstádt), a vágó tokot (Acipenser Güldenstádtii, Brandt), a szín tokot (Acipenser glaber, Fitz.), valamint a sőreg tokot (Acipenser stellatus, Pallas). A tok mérete és súlya kisebb a vizánál, — 2-4 méter hosszúság mellett 25-80 kg-ot nyomtak 12 . A tokfélék legkisebbje a kecsege. Ezeknek a hatalmas csont nélküli, porcos vázú halaknak a teste sima, csak öt sorban csontos pikkelyes vért húzódik végig rajtuk 13 . 1. ábra A viza rajza Marsigli 1726-ban megjelent, Dunáról szóló munkája IV. kötetében A középkorban a nagy halfogyasztás elsősorban a böjtök nagy számával állt egyenes arányban. Az esztendő 365 napjából átlagban 166 volt a böjti napok száma 14 , amikor tilos volt a melegvérű állatok húsának és részeinek fogyasztása. „A halászok öröme és szerencséje, a fejedelmi asztalok legkeresettebb csemegéje folyóvizeink egykor legnemesebb és legnagyobb hala" — ahogyan Takáts Sándor a vizát jellemezte, — nagy mennyiségű kiváló minőségű, a borjúhúshoz hasonló ízű keresett „kövér" húst szolgáltatott, melyet halászatának szezonális jellegéből eredően sózással, hordóban tartósítottak. Szállítása — külföldre is! — szalma és jég között, vagy pedig lesózottan történt. Keresett volt ennek az óriás halnak az ikra ja is. Ikrázás előtt a nőstények súlyának kb. egyharmadát az ikra, azaz a petékkel megrakodott petefészek adta 15 . E nagyhalak gazdasági jelentőségét mutatja, hogy a komáromi királyi vizahalászat felett álló várgróf ,,köteles hal"-ként mutatta ki a vizát, a tokot, a sőreget („a halak királyá"-t), valamint a kecsegét, mint amelyből a halászoknak a negyedet be kellett szolgáltatniuk 16 . Jó képet nyújt a viza-ételek sokrétűségéről és konyhai elkészítéséről Galgóczi István 1622-ben írt „Szakácsi Tudómon"'-a: viza sütve levet alája, vizakocsonya, viza aki új sóban, vizaikra nyersen, főzve magyar módon, valamint oláh avagy rác módon, viza spináccal, borsóval, sós káposztával, lencsével, répával, zöld lével, tiszta borssal, gyümölcsös lével, éles lével, viza lével, aszú vagy fokhagymával, valamint vizagyomor tiszta borssal 17 . 6
