Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34
Ivádiaké volt, akiknek jobbágyuk nem volt. A XIX. század elején azonban fordulat következett be. Az Orczy-juss Ivádi Gáboré lett s amikor 1836-ban a jobbágyokat ismét összeírták, a jobbágy telkeken mindössze Forgács Józsefet, Ivádi Gábor telkes jobbágyát találták, aki megült egy telket. A község régi urbáriuma szerint azonban 2 7/8 úrbéri házhelynek kellett itt lenni. Az összeírok kihallgatják Forgács Józsefet, aki a hiányzó 1 7/8-ad házhelyre vonatkozóan azt vallja, hogy a határban a szüntelen vízáradások kiöntése annyi károkat okozott, hogy az 1 házhely is eddig csak úgy maradhatott meg, hogy illetősége a többi, víz által elrontott hezhelyéknek külső és belső állományából lett pótolva. Egyébként az ekként elhagyott régi házhelyeknek külső és belső állományaikat a vízáradások annyira megrontották, hogy azok most csak semlyékből, és „homok tudásokból" állanak, Házas zsellér, aki a régi úrbérben 1 volt, nincs, mert ennek is lakott telke a vízmosások által meg lett rongálva. 9 4 A vallomás, bár Ivádon az áradások, vízmosások kétségkívül tetemes károkat okoztak, kevéssé hihető. Bizonyos, hogy az Ivádi kézre került Orczy sessiok többi részét a földesúrrá lépett Ivádi Gábor allodizálta, vagyis a saját majorsági földjeihez csatolta. Nem tisztázta az összeírás a volt Török-féle sessiot sem. Pedig ezzel is lett valami. Csakhogy ez is allodizálva lett, bár nem olyan értelemben, mint Ivádi Gábornál, hanem csak úgy, hogy a jobbágysessiora Török Katalin utódai, tehát nemes család telepedett, aki azután a saját földjén gazdálkodott. Ezek voltak a Gyenge-család tagjai. 1778-ban a DarvasIvádi perben megidézett ivádi lakosok között szerepel a Török utódok közül Kazinczi István és Ilona, férj. Gáspár Gáspárné alattvalójukkal, az urbáriumban még szereplő Tótok Mátéval, míg a másik fél session Ns. Gyenge Ignác, Kovács Györgyné ns. Gyenge Anna, Szarvas Jánosné ns. Gyenge Katalin alattvalójukkal Besze Andrással élnek. 95 Itt még szerepelnek a jobbágyok is, mint az 1771. évi úrbéri összeíráskor, de a következő század elején már eltűnnek s a Török sessiot a Gyengék ülik meg. A jobbágyoknak urukhoz való viszonyát az urbáriumból tudjuk s az ugyan az volt más úrbéresekével — papíron. Hogy mennyire hajtották végre az úrbérrendezést, annak nincs nyoma. Orczy jobbágyairól feljegyzi az urbárium, hogy az egész telkes 52 napi marhás robotot, vagy e helyett 104 gyalognapszámot tartozik teljesíteni, a fél és 3/8 telkes jobbágy ennek megfelelően kevesebbet. Orczy zsellérét pedig évi 18 nap gyalognapszám terheli. Minden jobbágy és zsellér évi 1 frt adót (az összeírás szerint árendát) fizet földesurának. Adja a kilencedet természetesen, 1 öl tűzifát, 6 font fonást, 1 itce kifőzött vajat, ezenkívül kappant, csirkét, tojást szolgáltat a földesúrnak. 96 Az úrbéreseken kívül más munkásokkal is találkozunk. Mikor valami hatalmaskodási per folyik az Ivádiak ellen, a nagyobb gazdák rendszerint nem egyedül hatalmaskodnak, hanem embereikkel. Ezek az emberek nem jobbágyok, hanem házi, vagy gazdasági cselédek, vagy alkalmi szegődményesek, akiknek jogviszonyairól még kevesebbet tudunk, mert a gazdaságokról számadásokat nem vezettek, amiket vezettek is, nem maradtak ránk. Mégis van egy feljegyzés az Orczyak periratai között, melyben Ivádi Gergely 1669. április 27-én Pétervásárán feljegyzi tartozásait és követeléseit, hogy nemzetségét és maradékait senki méltánytalanul ne háborgassa. Ilyen tartozása az ivádi bojtárnak 20 adópoltura, Bodor Jánosnak szolgalatjáért 18 ft; Bodor kölcsön is kért tőle 11 poltura hijján 14 tallért. Baltok Geczinek, Ivádi Gergely disznópásztorának 2 ft. jár. Mivel azonban kárt tett, a marhákat a tilalmasba eresztvén, ezért Pálffy György elvitetett egy keresztet, 6 kévét. Ez az adósság őt terheli, de 50
