Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád jogélete • 34
mivel I. Gergely 3 forinttal úgyis adós volt neki, meg kell adni a két forintját. A mostani disznópásztornak 3 ft. jár. 97 Találunk feljegyzést az aratókról is. Aratáshoz az ivádi közbirtokosok munkásokat szoktak hívni. Különösen a gömöri falvakból magyarok és tótok is jártak le aratni, hogy a télirevalót megkeressék, mert silány földjeik az ő kenyérellátásukat nem biztosították. Az 1773. évi ivádi aratásról a tanúvallomások feljegyzik, hogy a kévéket csomókba rakták, 13 kévét egy csomóba. Az aratórész 7-ed, illetve 8-ad, másoknál 9-ed, illetve 10-ed volt. Az egyik kompossessornál működött 4 arató aratórészül 3 csomót kapott. A tanúvallomásokból az is kitűnik, hogy az aratás végén aranykoszorút vittek a gazdának. A gabonát kinyomtatták. Az 1775. évi aratáskor tót jobbágyok és zsellérek is jöttek aratni, így a gömöri Klenócról, Ratkó Szuhából, Várgedéről, Szucsóról. 98 Bűnügyi esetek Ivádon A bűncselekményekkel szemben a falu közössége másként viselkedik, mint ahogyan azt a jogalkotó elképzeli. Főleg a feudális-kapitalista korokban a falu közösségének nem kedvezett a jogrend, amely mindig az uralkodó osztály joga volt s az ő érdekeit védte. Ez alatt az idő alatt a faluban külön erkölcs, az elnyomottak erkölcse fejlődött ki, külön joggal, amely csak a közösségen belül érvényesült, amelynek írott nyomai nincsenek, éppen azért a századdal későbbi kutatónak majdnem lehetetlen visszatekinteni abba, s csak hosszú a faluban a falusiakkal való együttélés tudná biztosítani, hogy még most is meglévő szokásokból, maradványokból visszakövetkeztessünk századdal előbb virulens jogszokásokra. Az ivádiaknál némiképp módosult a helyzet, mert hiszen a közösség nagy része a jogilag is uralkodó nemesi osztályhoz tartozott s így az állam joga neki is kedvezett. De csak elvileg, mert ha valamelyik hatalmasabb nemessel kerültek összeütközésbe, még a saját fajtájukbelivel is, a jog és a paragrafusok már inkább a felé hajoltak, s megesett, hogy a szegényebb kompossessor vagyona is ráment az igazságkeresésre. Ivádon tehát még komplikáltabb a helyzet, s éveket kellene eltölteni ennek kiderítésére. Az urasági és ma az állami erdőből a falopást még mindig nem tekintik bűnnek. Azt tartották csak: az lop, akinek nincsen fája, s ha olyan lopott, az nem volt a falu szemében bűn. A fához való jogot pedig szinte „természetjognak" tartották, amelyik hozzátartozik az ember életéhez, csak úgy, mint a víz, vagy a levegő. A lopás Ivádon ma már kevésbbé elterjedt bűncselekmény, mint Péter vásárán. Itt pl. annyira megszokott, hogy a Márton-napi búcsú előtt ki kell doboltatni, közeleg a Márton-nap, mindenki vigyázzon a libájára, kacsájára. Márton napján ugyanis egy „péterkei" sem akarja nélkülözni asztaláról a Márton-ludat s ha nincsen neki, „szerez". Ivádon az ilyen kidobolást nevetségesnek, sőt sértésnek tartanák. A bűncselekmények között sokkal inkább szerepelt az ismert nemesi bűncselekmény, a hatalmaskodás. De itt nem lopásról volt szó, hanem arról, hogy amit magukénak tartottak, azt erőszakkal, vagy titokban éjjel elvitték. Aki pedig ellenállt, megverték. Éppen elég bűncselekmény fordult elő a múlt század első felében. Ez a korszak a magyar feudális kor gyengülésének a kora, amikor már nyugaton, az élen járó államokban a feudalizmust sikerült megdönteni és a kapitalizmus vette 51
