Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri püspökség és káptalan középkori vizafogó szegyéi a Tiszán • 5
Egy 1507 tavaszi bejegyzés szerint a kürti szegye építésekor 1 forint 25 dénárért kendert is vásároltak. 153 Későbbi analógia alapján tudjuk, hogy a kendert a hálókészítésre használták. 154 Ezek az adatok arra mutatnak, hogy a szegyéket a tavaszi hónapokban, az első vizafogási szezon lezárulta után, 3/ZciZ cl vizáknak a Tiszából a tenger felé való visszavándorlását követően állították fel. Ismerjük 1508-ban a tiszanánai vizafogó szegyemesterét, György személyében. Az egri püspökség kormányzója 1508 májusának közepe táján szerződést köt vele. Az évi 5 forintról szóló konvencióból 2 forintot nyomban kézhez is kapott. 155 A szegye munkálatai 1503-ban júliusban folytak, 156 tehát a vizáknak a tenger felől való megérkezése előtt. Az egri püspöki és káptalani vizafogók felállításáról, üzeméről és a halzsákmánynak a földesúr és a szegyehalászok közti felosztásáról a XVI. századból több levéltári forrás szól. Miután 1548-ban az egri püspökség javait átvette az uralkodó, azaz a kincstár, a kamara, a korábban a püspökföldesurat illető jövedelem a vár katonai céljait szolgálta. A püspöki birtoktest kincstári, kamarai átvétele természetszerűen a tiszanánai és kürti szegyékre is kiterjedt. A jobbágyokat illetően a a korábbi püspöki korszak urbáriumai maradtak érvényben, bár idő múlásával bizonyos mértékű módosításon mentek keresztül. A 20 jobbágy családdal benépesített Tiszanána 1551. évi urbáriuma előírta, hogy a vizafogó, valamint a (tisza) halászi morotva vejszéjének faanyagát az Eger melletti Cigléd falu jobbágyainak kellett a felsőtárkányi erdőben kivágnia. 157 A kitermelt faanyagot: évente 60 darab szálfát és 300 köteg vesszőt azután a felnémeti jobbágyok Egerbe szállították, 158 ahonnan azt az Eger városbeliek Nagytályáig fuvarozták tovább. 159 A tiszanánaiak tartoztak Nagytályáról a szegyéhez szükséges fát a helyszínre szállítani, azt gondosan megőrizni és a ,,zegyé"-t elkészíteni. 160 A tiszanánai vizafogó faanyagának előteremtéséhez tehát három másik helység jobbágy lakosságát is igénybe vették. A tiszanánai szegye halzsákmányát három részre osztották, melyből egy-egy illette meg a püspökföldesuraságot, a falu lakosságát és a szegyemestert. 161 Az 1558. és 1582. évi urbárium 162 tükrében a helyzetet változatlannak találjuk. A másik püspöki szegye Kürtön működött. Az itteni tiszai szegye faanyagának kitermelésére a földesúr 12 forintot fizetett a falunak, 1 ^ de a fának helyszínre való szállítása a harsányi jobbágyok feladatát képezte. 164 A kürtieknek fel kellett állítaniok a vizafogót, s annak „éjjel és nappal tartoztak gondját viselni". A harsányiaknak a kürti vizafogó faanyaga kitermelése és (Hejő)Papiba való szállítása már szerepel Rangoni Gábor egri püspök (1474-1486) urbáriumában. 165 A harsányi jobbágyok ,,zegyefa" vágási és szállítási kötelezettségét megtaláljuk a Szent János Könyvben is, mely rész datálását Kovács Béla az 1569. és 1571. esztendők közé teszi. 166 A vizafogókra vonatkozó amúgy is szegényes szakirodalom semmit sem tud az úgynevezett ,,szegyefá"-ról 1 ® 1 A Rangoni-fóle urbáriumból azonban megtudjuk, hogy a szegye milyen módon megmunkált fából épül fel. Az 147080-as évekből származó urbárium szerint a kivágott fatörzseket laposra kellett faragni, azaz vastag pallókat hasítottak belőle. A rekesztek két falát tehát a folyam medrébe bizonyos távolságokra vert ilyen vastag pallókból, szegyefákból alakították ki. 27
