Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri püspökség és káptalan középkori vizafogó szegyéi a Tiszán • 5
Nincsenek okleveles adataink arra, hogy Kürtön az egri püspökség a korábbi középkori századok során is élvezte volna a sószállító hajók megvámolásának privilégiumát, de azt éppen az egri káptalan közeli palkonyai vizafogó sóvámjának analógiája bizonyossá teszi. Kétségtelen, hogy az egri püspökség sóvámoló jogához királyi adományként jutott, melynek azonban 1261-ben még nem volt birtokában. Kürt tiszai szegyéjének a helyére nincsenek levéltári adatok, de ismerjük a falu Tisza menti határvonalát. Eszerint Kürt egy meglehetősen kis területen (Tisza) Oszlár, Polgár és (Tisza) Tarján hármashatáránál a folyam keleti partjára is átterjedt. így alapos okkal feltehető, hogy itt állott az egri püspökség kürti szegyéje a Tiszán. Úgy találtam, hogy az 1470-es években az egri püspökség vizafogó szegyéi közül már csak a kürti tiszai állott fenn, mivel Rangoni Gábor püspök (1474-1486) urbáriuma csak ezt említi. 66 Az egri püspökség legkésőbb létesített szegyéje a Heves megyei Tiszanánán volt. Az egri püspökség birtokait rögzítő 1261. évi oklevél nem említi ott vizafogó meglétét. A legkorábbi adatot a tiszanánai szegyére 1493-ban a Bakócz-kódex őrizte meg számunkra. 61 Rangoni Gábor egri püspök urbáriumában még nem említi a szegyét. 68 Rangoni 1474-től 1486-ig töltötte be az egri püspöki széket 69 , a tiszanánai vizafogót tehát az 1480 körüli évek és 1493 között állították fel. Létesítése ennek folytán Bakócz Tamás egri püspökségének idejére esik. Az igen számottevő vizafogó helyét Tiszanánán adatok híjján nem ismerjük, s arra a XVIII. századból kezdődően földrajzi név sem utal. A középkori Tiszanána elpusztult faluhelyét a közelmúlt régészeti ásatása tisztázta, s azt a Tisza északi, jobb partján a Dinnyéshát nyugati szélén, a nagy folyamba ömlő Csíkos ér nyugati partján határozta meg. 70 A falu területén a Tisza saját birtokában lévő két partja közti szegye létesítésére két helyen nyílt lehetőség. Vagy a falutól nyugatra húzódó folyamszakasz jöhetett szóba, ahol okleveles adatok tanúsítják, hogy a Tisza mindkét partja az egri püspökség kezén volt. 71 Ugyanez volt a helyzet az úgynevezett abádi nagy folyamkanyar északkeleti ágában is, a Peche, vagy Kis Szigetnél 72 , ahol a Tisza jobb partja és a sziget közötti folyóágat teljes szélességében a nánaiak mindenkor békességesen használták, sőt a szigetet is püspöki, tiszanánai birtoknak vallják a falu lakosai. 73 (A két pesti vizafogóról is kiderítette a kutatás, hogy a pesti part és egy-egy sziget között épült ki. Sőt a folyó egészét elzáró szegye rekesztékét már 1526-ban károsnak ítélték, mert a felsőbb folyamszakaszok vizafogói elől elzárta a felvándorló halak útját. Ezért például egy ilyent 1526-ban a Dunán Pest és Vác között szét is romboltattak. 74 ) Közbevetőleg meg kell említeni, hogy ez a dunai eset felvet egy eddig nem vizsgált s meg nem oldott problémát a Tiszán is. A tanulmányunkban ismertetett, a Tiszát egymásfeletti szakaszokban sorozatosan elzáró szegyek ellenére, hogy volt lehetséges a nagy halak fel vándorlása olyan messzire is, mint például a később ismertetendő egri káptalan (Tisza)palkonya rekesztéke? Bár a Tisza a szabályozása előtti időban rendkívül kanyarulatos lefutású volt, de a XVIII. században felvett igen pontos alakú nagy térkép tanúbizonysága szerint nem szakadt számottevő több ágra, tehát nem adott lehetőséget az ár ellen felfelé úszó állatoknak, hogy a vizafogót megkerülve, más folyóágban haladhassanak tovább. 75 A Kis Szigettől egyébként nem mesze feküdt a tiszanánai parton a Vise laposa, melynek vízöntötte területe összeköttetésben volt egy fok révén a Tiszá15
