Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)
KÖZLEMÉNYEK - Müller János: Kolerajárvány és parasztlázadás Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1831-ben • 108
túrtól Egerig, és innen a Felvidék hegyes-völgyes tájáig húzódott. Az így számbavehető megyeterület — Fényes Elek adatai szerint — 120,7 D mérföld, vagyis mai fogalmaink szerint 1 171 041 kh. volt. A megye közigazgatási szempontból négy járásra oszlott, nevezetesen a gyöngyösi, a tarnai, a tiszai és a mátrai járásokra. 15 A fent jellemzett területen Ludovicus Nagy közismert műve szerint 1828ban 254 323 lélek élt. 16 Fényes Elek közel egykorú műve alapján a népesség döntő többsége — leszámítva a városi német mesterembereket — magyar anyanyelvű volt. 17 Megfelelő kutatások hiányában ez idő szerint nem áll módunkban a fenti népesség társadalmi rétegződéséről pontos leírást adni, csupán — hála Soós Imre kutatásainak — a jobbágyság megoszlásáról alkothatunk valamelyes képet. 1828-ban 9496 telkes jobbágy, 17 732 házas zsellér, 3979 hazátlan zsellér élt a megyében. Ha az itt idézett 1828. évi adatokat az 1771. évi urbárium adataival vetjük egybe, úgy a hazátlan és házas zsellérek számának jelentős arányú emelkedésére lehetünk figyelmesek. (1771-ben 4333 volt a házas és 723 a hazátlan zsellérek száma). 18 A fentiekben már ismertetett rendelkezések nyomán az történt, hogy a nádor Bécs utasítására, július első napjaiban az északi és keleti országrész lezárására megyénket is érintő, un. ,,cordinális linea", azaz védővonal felállítására adott parancsot. E védővonal Erdély határától az Ér-patak és Berettyó vidékén, a megyében fekvő Mezőtúr mellett a Tiszához, onnan Szolnokon át a Zagyva, majd a Tárna mentén Eger és Miskolc fölött a Hernádhoz húzódott, innen Kassa és Eperjes magasságában haladva Zborónál érte el a galíciai határt. Bécsben ettől az intézkedéstől a kolera lokalizálását remélték, azt gondolván, hogy így a Tisza vidékére sikerült a kór terjedését korlátozniuk. 19 Július 5-én a Helytartótanács a közlekedés biztosítására, a cordinális lineán átkelőhelyeket jelölt ki, ahol a megfelelő egészségügyi ellenőrzés céljából, veszteglőházakat állítottak fel. A linea vármegyénket érintő szakaszán a két legfontosabb átkelőhelyet Hatvanban és Szolnokon nyitották meg. Már a linea felállításáról szóló, rendeletében a nádor az erőszakosan, engedély (útlevél) nélkül átkelni akarók azonnali fenyítő perbe vonására, valamint arra adott határozott parancsot, hogy az ilyeneket szükség esetén testük megcsonkításával, sőt életük feláldozása árán is meg kell akadályozni abban, hogy átléphessék a vonalat. 20 A járvány terjedése természetesen nem állt meg az említett Heves és Külső-szolnoki községeknél, hanem elsősorban a Tisza vonalán akadálytalanul vonult tovább, és néhány nap múlva, július 6-án Szolnokot is elérte. Július 12én pedig az egyesült megye tiszai járásában már több, mint 30 községben dühöngött. Innen a hónap közepén a hevesi részekre, a Tárna mentére csapott át, s július 21-én már Eger és Gyöngyös városokat sújtotta. 21 A vármegye a nádor július 5-i rendeletének megfelelően, a járvány elhárítására vészbizottságot jelölt ki, amely a szeptemberi megyegyülés időpontjáig 46 ülést tartott. Ugyanakkor Borsod megye főispáni helytartóját, báró Vay Miklóst, mint teljhatalommal felruházott, egészségügyi királyi biztost rendelték ki. Az ő elnöklete alatt jelölte ki a júliusi 12-én megtartott megyei közgyűlés a közlekedés fenntartásához szükséges útvonalakat, és az országos gyakorlatnak megfelelően, ezek egyes pontjain fertőtlenítő helyeket létesítettek, a szabad közlekedést pedig útlevélhez kötötték. Az útlevelet az utas személyi adatainak, valamint az utazás céljának és irányának feltüntetésével, az 110
