Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

KÖZLEMÉNYEK - Kovács Béla: Eger—Róma itinerarium 1731-ből • 100

JEGYZETEK 1. BAZmLt (= Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Miskolc) Minorita rendi tartományfőnöki és rendtartományi iratok, XII-1/1. 31ab — 32a. fol. 2. A napló latin szövege: BAZmLt. XII-1/4. 85-86. fol. — A szövegben a napló egyes dátumai előtt zárójelben álló számok az utazás napjait jelentik. Ezek az eredeti szövegben nem szerepelnek. 3. Ladányi Elek Zsigmond 1685—90 között Ungváron született. A rendbe lépve 1715ben tett fogadalmat, s tanulmányait befejezve pappá szentelték. Az eperjesi kollégiumban tanított filozófiát és teológiát. 1729-ben tartományfőnökké választották. 1732-ben eperjesi házfőnökké választották, majd még háromszor választották meg erre a tisztségre, s egyszer a szepescsütörtökhelyi rendház élére. 1758. november 3án Eperjesen halt meg. Ld.: Monay Ferenc: Adatok a magyarországi és erdélyi minoriták irodalmi munkásságához. Róma, (1953.)64. 4. Bellevári Viktor 1681-ben született Szepesváralján. 1712-1719 között eperjesi, 1719-1720 között egri házfőnök, 1720-1723 között tartományfőnök, 1723-1726 között eperjesi, 1727-ben szepescsütörtökhelyi, 1728-ban nagybányai, 1729-ben ismét eperjesi, 1730-ban egri, 1741-1743 között aradi házfőnök volt. 1749. március 6-án Eperjesen hunyt el. Ld.: Monay, Franciscus: De provincia Hungarica Ordinis Fratrum Minorum Conventualium memóriáé históriáé. Roma, 1953. 70. 5. A magyarországi minoriták három évenként választott legfőbb vezetője a provinciális vagy tartományfőnök volt A rendtartomány custodiakca, őrségekre tagozódott, ennek vezetője a custos vagy őr. Egy-egy custodiahoz 6-8 rendház tartozott, amelynek élén a guardianoh, házfőnökök álltak. 6. Földesi János a Szepességben született, csütörtökhelyi házfőnökből 1732- ben választották tartományfőnöknek. 1735-1744 között csütörtökhelyi, 1745-1747 között lőcsei, 1748-1750 között ismét csütörtökhelyi, majd 1753-1756 között ismét lőcsei házfőnök volt. Itt is halt meg 1757. október 2-án. Ld.: Monay, Franciscus, 71. 7. A helységneveket általában a latin szövegben előforduló alakban közöljük és zárójelben adjuk meg a mai névalakot. Külföldi helynevek esetében a mai hivatalos név mellett többször a korábbi névváltozatot is közöljük. A magyarban közhasználatú helységneveket (Esztergom, Győr, Bécs, Velence) akkor is így használjuk, ha az eredetben latin megfelelőjük szerepelt. 8. A beavafás vagy avatás másnéven egyházkelő áldás tulajdonképpen tisztulási szertartás, amelynek keretében a szülés után először templomba menő asszonyt megáldják. Ld.: Katholikus lexikon, szerk: Bangha Béla, Bp. 1931. I. 510. 9. A minorita rend reformált ága, amelynek a tagjai az eredeti minorita regula és hagyományok megőrzését tűzték ki célul. Ld.: Balanyi György: a szerzetesség története, Bp. 1923. 229. 10. Portiuncula valaha kegyhely volt Assisi mellett és a rendalapító Szent Ferenc kedvelt tartózkodási helye, aki a kis templomot megújította. 1569-1640 között a mai Assisiben lévő S. Maria degli Angeli bazilika épült föléje. Ld.: Katholikus lexikon. IV. 27. 11. A XVI. századi loretoi bazilika közepén álló kis házikó, amely a középkori legenda és hagyomány szerint Jézus családjának názáreti háza volt, s az angyalok hozták mai helyére. Katholikus lexikon. III. 209. 12. Ezek az útvonal sorrendjében: Bécs, Neunkirchen, Mürzzuschlag, Graz, Maribor, Feistritz, Celje, Gorizia, Motta, Pádova, Vicenza, Bologna, Barberinum, Siena, S. Quirico, Radicofani, Bolsena, Viterbo, Róma. KOVÁCS BÉLA 107