Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 9. (Eger, 1979)

KÖZLEMÉNYEK - Müller János: Kolerajárvány és parasztlázadás Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1831-ben • 108

Kolerajárvány és parasztlázadás Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1831-ben Az 1820-as és 30-as évek fordulóját, vagyis az 1829-cel kezdődő és 31-ig tartó periódust, komor emlékezetű időszakként, az egykorú iratok szavaival mint "fatális szerencsétlenségek évei"-t örökítik ránk a magyar történelem forrásai. 1829-ben a korabeli orvostudomány által "lues omasi"-nak nevezett marhavész pusztított, melynek — főképp a Tisza mentén, de más tájain is az országnak —egész gulyák estek áldozatul. Az így elhullt állatok számát mintegy 150.000-re teszik. A marhapestist kemény tél, majd árvíz, nyáron pedig pusztító aszály követte. Mindennek szükségszerű következményeként 1831 tavaszán éhség és mérhetetlen drágaság lépett fel.

1 ,,Az egész hazára nézve a szegény nép annyira el van éhezve, hogy munkáját nem bírja, két-három hétig egy harapás kenyér alig van szájában, hanem csak zöldségekkel, holmi éretlen gyümölcscsel, s annak savanyú levével táplálgatja napról-napra magát. A búza ára ugyan nem nagy, a tiszta búza 18-20 forint, a rozs 14-15 forint, vagyis 6 forint ezüstben, de a pénz véghetetlen szűke miatt a szegény nép nem bír annyit keresni, hogy csak egy véka búzát is vehetne magának".

2 — olvashatjuk a kortárs, Grieger Ferenc gyöngyöspatai plébános egykorú felesgyzéseiben. A nyár bő termést igért, ekkor viszont — ugyancsak a kortárs szavait idézve — az "öldöklő angyal", a "dögletes kolera" tört az országra.

3 A kolera a 19. század óta használatos görög eredetű név, mely latin közvetítéssel terjedt el az európai nyelvekben, s megközelítőleg az epevérhas fogalmát fedi.

4 Kórokilag két különböző betegséget is jelölnek vele, így az európai és ázsiai kolerát. Az európai tulajdonképpen heves gyomor- és bélhurut, mely főleg nyáron észlelhető, és rendszerint nem epidémiaszerűen, nem járványszerűén lép fel. Az ázsiai kolerát, vagy "cholera epidemica"-t a nagy európai járványok időszakában epeméregnek, epemirigynek, epegörcsnek, görcsmirigynek, illetve kelet-indiai hányszékelésnek nevezték. A kórt a Koch Róbert által 1883-ban felfedezett "vibrio comma" baktérium okozza. Ez különböző ételekkel a táplálócsatornába jutva szaporodik el. Lappangási ideje egy-három nap. Tünetei legkésőbb öt nappal a fertőzés után fejlődnek ki. Hányással, hasmenéssel kezdődik — innen a hányszékelés elnevezés, majd a beteg ereje lassan fogy, izomfájdalmak és görcsök gyötrik. Átlagos lefolyása 3-6 nap. Megfelelő orvosi ellátás hiányában halálos kimenetelű.

5 E járványos betegség hazája a Gangesz torkolatánál fekvő Bengália, ahol az elmaradott körülmények miatt még ma is nagy számmal szedi áldoza108