Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri filmszínházak története 1900—1948 • 35

kezelés a várost számba vehető költségekkel terhelné" sőt hogy ,,a képház tulajdonosainak oly mértékű zaklatását jelentené az állandó ellenőrzés, ami a nagyközönség érdekében is lehetőleg kerülendő". A cég öröme azonban nem tartott sokáig. Láng Nándor városi képviselő megfellebbezte ezt a szabályrendeletbe ütköző, s a város anyagi érdekét is sértő véghatározatot a vármegye törvényhatósági bizottságánál, amely azt a városi képviselőtestület és Track Géza helyettes polgármester legnagyobb szégyenére meg is semmisítette. A vármegye leckéje hatott. Egy hónap múltán a képviselőtestület — hogy vitathatatlanul kitessék függetlensége ország—világ előtt! — az 5 %-os ,,városi jutalék" kulcsát 20-ra emelte] Sőt elrendelte az ún. blokkjegyrendszer bevezetését a moziban. Ennek nyomán tűnt fel Egerben is először a maihoz hasonló mozijegy, melyen az előadás napja, órája, s az ülőhely pontos megjelölése mellett fel volt tüntetve a jegy ára is. Az indok igen rövid és velős: ,,A városnak súlyos pénzügyi helyzete". A képviselő-testületi határozat nyomán azután olyan eset történt, amelynek bizonyára nincs párja a magyar mozik történetében :az Uránia tulajdonosai „mozi blokád"-ot léptettek életbe. Ez azt jelentette, hogy —mint az Egri Népújság írta — „bezárják az Urániát" és hetente csupán 2 előadást tartottak! 1920. szeptember 28-tól egy hónapig minimálisra csökkent a moziüzem, tüntetés volt a 20 %-os adó ellen! A hatóságok azonban kitartottak, s a furcsa vállalati demonstráció eredménytelenül kudarcba fulladt. De a cég nem nyugodott sokáig. A következő évben ismét kísérletet tett a 20 %-nak 10-re való mérséklésére. A városi közgyűlés azonban ekkor már a diplomatikus kompromisszum álláspontjára helyezkedett. Kimondotta, hogy nem csökkenti a vigalmi adót, azonban 1921-től egy esztendőn át a cég által befizetett 20 %-os adó 1/4 részét ,,térítési kárpótlás" címén visszautalja az Urániának! Ez tehát végül is az adókulcsnak 5 %-os csökkenését jelentette. Az elkövetkező esztendő során mégiscsak sikerült az Urániásoknak a ,,moziadó" kulcsát 20-ról 10 %-ra redukáltatni. Sőt 1931-ben azt is elérték, hogy további mérsékléssel a hangosfilm előadások bruttó bevételének 8 a néma előadásokénak pedig csupán 4 %-át kellett adóba befizetniük. A mozi urai az engedmény hatására vérszemet kaptak és 1939-ben a 8 %ot már 7-re próbálták lesrófolni. E pénzügyi manőver elől azonban a képviselőtestület mereven elzárkózott, megállapítva, hogy azt ,,a színház a jegy árában a közönségre áthárítja és beszedi". Ugyanekkor a város legfelsőbb közigazgatási testülete kimondotta — fellebbentve a fálylat a kft. pénzügyi gazdálkodásának titkairól —, hogy ,,az Uránia mozgófénykép-színház üzemi bevételeinél, illetve tiszta hasznánál mutatkozó visszaesést. . . a fentebb már hivatkozott egyéb üzemi költségek magas volta okozzák (pl. a cég saját magának fizetett rendkívül magas lakbére]). . . Az Uránia mozgófénykép-színház bevételeinek emelésére irányuló törekvés nem kizárólag a város közönségére nehezednek, ha magukat is belátásra és engedékenységre igyekeznének bírnü". Az Uránia kft. tőkés vállalati, s önző gazdasági politikáját fényesen jellemzik tiszta nyeresége minden áron való növelése érdekében tett fenntebbi, többnyire sikeres pénzügyi manőverei. 77