Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri filmszínházak története 1900—1948 • 35

A cég pénzügyi problémáit még csak növelte, hogy éppen ebben az időben (1930) ,,a hangosfilmek bevezetése folytán átalakítási és gépberendezési költségek címén" jelentékeny költségeket kellett viselniök. Ezzel kapcsolatban kell megemlítenünk, hogy noha a hangosfilmet már korábban feltalálták, de nem véletlen, hogy éppen az első világháború utáni nagy gazdasági válság során vezették be azt a gyakorlatba világszerte. Ezzel az új korszakalkotó találmánnyal kívánta a filmipar és a szakma megtartani a mozik közönségét, sőt növelni azt, helyrebillenteni a negatív gazdasági mérleget. Az Uránia kft. azonban a gazdasági krízis esztendeit is minden megrázkódtatás nélkül élte túl. 1933-ban a cég kimutatott tiszta haszna 2811 pengő volt, melyről azonban a városi vizsgálat megállapította, hogy ,,a mostoha gazdasági viszonyok és egyéb súlyos kötelezettségek teljesítése mellett is számottevő nyereség" nek tekintendő. A mozi forgalma a válság után fellendült és mire a második világháború kitört, már szép gazdasági eredményeket mutatott fel tulajdonosaik részére. így például 1939-ben már 133 416 pengő volt a cég összbevétele, mely a háború alatti ,,mozikonjuktúr a" alatt még csak hatványozottabban tovább emelkedett. A kft. 1939. évi mérlegén már 20770 pengő tiszta nyereség mutatkozott. Említésre méltó, hogy ebből csupán 15 ezret osztottak ki a cégtulajdonosok között, a többit pedig ,,a tartaléktőke emelésére" fordították. A cég év végi gazdasági mérlegében kimutatott nyereség azonban a mozivállalkozásból befolyt jövedelemnek csak egy részét képezte. A város 1934. évi könyvvizsgálata kiderítette például, hogy a kft. tulajdonosok, akik egyben a mozi épületének is birtokosai voltak, filmszínházuk házbére címén évi 3400 pengőt fizettek ki saját maguknak! Ugyanakkor viszont 2811 pengő tiszta nyereséget mutattak ki a mozi üzeméből. A rendkívül magasan megállapított házbérrel csökkentették közvetlenül a cég mérlegének az eredményét. Minden bizonnyal igen tanulságos lesz, ha megvizsgáljuk egy gazdasági esztendő kiadási tételeinek az alakulását. 1939-ben a 133 416 pengő bevétellel szemben 112 647 pengő kiadás mutatkozott. A legjelentékenyebb tételt, a kiadások 43,6 %-át (több mint 49 ezer pengőt) a filmkölcsönzés jelentette. Az adók 13,5 a dolgozók fizetése pedig 17,1 %-ot tett ki. Un. „egyéb üzemi költség" címen, beleértve a magas házbért is, 14,1 % terhelte a mérleg kiadási oldalát. Az Uránia gazdaságtörténetének különösen érdekes fejezetét alkotj évtizedeken át szívós kitartással, s nem kis eredménnyel folytatott manőver, amellyel egyre lejjebb és lejjebb szorították különböző ürügyekkel és jelentékeny családi kapcsolatuk révén a város kasszáját illető vigalmi adó kulcsát. Az 1917. május 12-én életbe lépett mozi szabályrendeletben 5 %-ban megállapított „városi pótlék" tételes fizetést már szeptemberben sikerült a képviselőtestület szine előtt megkerülniök. Kiharcolták, hogy a háború tartamára csekély 2 ezer korona átalánnyal megváltsák a moziadót. Amikor azután az egyesség lejárt a háború után, 1920-ban ismét a lényegesen kedvezőbb átalány fizetését kérték a várostól. Ez annál könnyebben ment, mivel az Uránia egyik tulajdonosának, Strausz Sándor mészáros-földbirtokosnak a veje az a Track Géza helyettes polgármester volt, aki a határozatot hozó közgyűlésen elnökölt. Ekkor a város 2 év tartamára 24—24 ezer korona átalány fizetése ellenében lemondott az 5 %-os adó tételes behajtásáról. Egészen nevetséges érvekkel indokolta meg a közgyűlés a mozisoknak adott kedvezményt: ,,. . . az ellenőrzés és 73