Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád község és az Ivádiak a feudális kor hanyatló szakaszában • 5
ban nem örültek ennek. Úgy érezték, leszorultak a „hegyről", amely legalább illúziókban a régi vagyonosságot, jómódot jelentette s menthetetlenül belevesznek a közösség sivár és kilátástalan útvesztőjébe. Megszűnt az a patriarkális, atyafiságos kapcsolat, amely a század első felében megvolt. Még a harmincas években Gábor táblabírót a mezőbíró csak öcsémuramnak szólította, mint a tanúvallomásokból kitűnik. Most már megszűnt a földesúr öcsémuram, bátyámuram atyafiságos megszólítása, lassan a földesúr részéről a parasztnak kijáró ,,te" járta még az öregasszonyok, idősebb emberek felé is, onnan meg az alázatos, de néha fogcsikorgatva adott „nagyságos úr" megszólítás. Legfeljebb a falu módosabb gazdáit szólították ,,kend"-nek, de az is vissza „nagyságos urazta" a Hegyi-hadbelit. A tagosztály A legnagyobb keserűséget az ún. tagosztály jelentette. Az Ivádi atyafiak között ugyanis a földbirtok már annyira felaprózódott, hogy azt rendesen mivélni nem lehetett. A 30—50 parcellákból álló nadrágszíj földek nem voltak alkalmasak a fejlődő technikájú gazdálkodáshoz. Szükség volt tehát tagosításra, amit a faluközösség tagjai is beláttak. Ivádi Gáboroknak is jól jött, mert sikerült ezáltal többé-kevésbé egységesíteni a nagy birtoktestet, amely elég sok darabban feküdt a többi atyafi földje közepette s inkább csak az Orczy-birtok képezett nagyobb egységet ebben az összevisszaságban. Tagosításkor — ha nagyobb úrral kerül össze az iskolázatlan paraszt — mindig kisemmizettnek érzi magát. Hát még ha valami oka is van rá. A falu belement ugyan elvileg a tagosításba, de a kiviteltől nagyon félt. Ugy gondolta, hogy a Hegyiek és az akkor a község vezetését ellátó hadak — akik a Hegyiekkel egy követ fújnak és ezért nekik is juttatnak — ki akarják őket forgatni ősi jussukból. Ezért leselkedtek a Páldeák fiúk és a többiek Ivádi Miklós főszolgabíró ablakánál azon az emlékezetes éjszakán, mely egy fiatal Páldeák életébe került. A tagosítás mégis megtörtént. A Sulyokok meg a Dávidok még ma is azt mondják, hogy kétféleképpen jártak rosszul. Egyrészt, mikor beadták a földeket. Az ő földjeik, amiket beadtak aránylag rosszabbul voltak értékelve, mint a Hegyiek beadott földjei. Mikor pedig kivették a közös masszából a, földeket, amiket a Hegyiek kaptak, azok voltak a legsilányabb földeknek feltüntetve s ennek megfelelően aránylag többet kaptak. Nem is annyira szántóknál volt ez az eltolódás, hanem inkább az erdőknél, legelőknél. Való igaz azonban, hogy Ivádon elég sok rossz föld, vízmosásos hely, rossz legelő van, s a határ felét megszerző Hegyi-hadnak nem volt nehéz ilyen földekre szert tenni. Ha azonban megnézzük Ivád határából a Hegyi-jussot a tagosítás után, akkor valóban azt látjuk, hogy a község határát kitevő 2044 kat. holdból a Hegyi-hadnak 1125 kat. hold jutott, ami a község fele részét képezte. 136 Ha pedig meggondoljuk, hogy még a legmerészebb vallomások szerint is a Pálffy—Orczy-juss nem volt több, mint Ivád egyharmad része, amihez a Hegyi-ágnak még az ősi ivádi jussból rájutó 1/16 rész jöhetett, tehát a különbözet mégis többletet jelent a szegényebb rokonokéból s ezt ők részben vétellel, részben pedig a tagosításnál előnyösebb sorolás útján nyerték. Felhozzák a mostani öregek azt is, hogy mikor már megvolt a tagosítás, még javítottak rajta piros tintával s az is az ő terhükre történt. Sajnos, az egri törvényszék irattárában levő földkönyv annyira rongált állapotban van, hogy nem lehet rekonstruálni, mi volt az oka ennek a javításnak, amely a legelőrészből még 30
