Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád község és az Ivádiak a feudális kor hanyatló szakaszában • 5
juttatott a Hegyieknek, a Páldeákoknak és az Antaloknak. Ez a javítás is 153 holdat tesz ki. 137 A feudális korban az ivádi ember élete összefonódott a gazdasági és termelési viszonyokkal. A község lakóinak legnagyobb része az Ivádi családhoz s ezen keresztül az uralkodó nemességhez tartozott. Mint azonban tanulmányunkban bemutattuk, a XVIII. század eleje óta, mikor a három Ivádi.testvér Pétervásáráról az ivádi pusztára kiköltözött, a feudális kor végéig — tehát alig másfél század alatt — jelentős különbségek keletkeztek a közös őstől származó családok összefogó társadalmi szervezete, az ún. hadak között. Láttuk, hogy a Hegyi-had mint került gazdaságilag, egyben társadalmilag is az Ivádi nemzetségi közösség élére, a zálogbirtok adta pénzügyi és jogi lehetőségek kihasználásával, hogy kerítette hatalmába az Ivádi közösségi terület mintegy felét. A nemzetségen belüli polarizálódást igyekeztünk levéltári dokumentumokkal szemléltetővé tenni s az Ivádiak társadalmi fejlődésének útját a feudalizmus utolsó másfél századában nyomon követni. A társadalmi kép akkor lesz azonban teljesebb, ha ugyanabban az időszakban Ivád jogéletét is figyelemmel kísérjük. Ezt egy következő tanulmányban kívánjuk bemutatni. JEGYZETEK 1. A jogtörténeti vizsgálatokat Ivád községben mint az egri jogakadémia ny.r. tanára az ottani Szociográfiai Intézet igazgatója Acsádi György, Kulcsár Kálmán és Úrban Miklós tanszéki munkatársaimmal 1949-ben együtt végeztem. A munkaközösség helyszíni kiszállások során a falu lakosaitól információs adatokat gyűjtött a község jogtörténeti, társadalmi és gazdasági viszonyairól, a községben élő jogszokásokra vonatkozóan. Ezenkívül magam Heves megye levéltárában gyűjtöttem az Ivád községre és az Ivádi-családra vonatkozó anyagot, amit 1950-ben kiegészítettem az Orczy-családnak az Országos Levéltárban lévő gazdag anyagával és a Neoregestrata acta gyűjtemény, valamint az összeírások újkori anyagával, végül Ivádi Gábor fegyelmi ügyének a Kancelláriai Osztályon lévő irataival. A jegyzeteknél az akkori megjelöléseket használom. Az ivádi kutatásokat eredetileg Nemeskéri János Nemzeti múzeumi osztályvezető vezetésével egy biológiai munkaközösség szervezte, amelynek tagjai Lipták Pál, Tarnóczy Tamás, nemkülönben egyik munkatársam Acsádi György az Akadémia Biológiai Osztályán 1952-ben bemutatta eredményeit, amely a Biológiai Osztályközlemónyek II. kötetében 1953-ban Az ivádi embertani kutatások. I. címmel meg is jelent. E kiadványban Az ivádi ember története címmel egy rövid összefoglalással (147—154.1.) magam is résztvettem. Ez összefoglalás eredményeit jelen tanulmányomban is értékesítem. 2. Széchenyi Tamás életéről lásd Wertheimer Mór: Thomas von Szécheny,Wojwode von Siebenbürgen. Ung. Revue 1891. 715. sk. lapok. 3. Csánki Dezső: Magyarország története a Hunyadiak alatt. Bp. 1890. I. köti 63.1: — v.ö. OL. Dl. 15031. 4. v.ö. Szentpéteri Imre: Az árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp. 1923. I. 65.1. 5. Velics—Kammerer: Magyarországi török kincstári defterek. Bp. 1886. II. 181.1. 6. Beszélj ének a végrendeletek: „Én Ivádi Dávidné Zophi Asszony, Ivádi Imrének másik Annya hattam Testamentumban az Ivádi Jószágot mint hogy énnekem több Gyermekem nem volt, azért én mindenestül fogvást néki hattam Testamentumban, minthogy én immár voltam másfél száz esztendős, azért mint hogy ennyi ideig békességben birtam mint enyimet és ennyi időig senki engemet nem háborgatot és neki hattam ilyen jámbor Emberek előtt, úgy mint Thársoki Albert és Csorna János élőt és ilyen ok alat hattam, hogy meddig csak egy ág leszen az Ivádi Nemzetben mind adig a Nemzetség birja; amikor Pálffy István és Gothár Miklós zálogosították volna a jószágot, akkor is ellene mondottunk mert nem sajáttyok, csak Tutorok benne a Jószágban. Scriptum Scholae Petervasarini Anno Dni 1617. in Domo Alberti Ivádi Ego Sámuel Kolosvari Rector Scholae Petervasariensis." (Heves vm. 31
