Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád község és az Ivádiak a feudális kor hanyatló szakaszában • 5

volt szolgáját, aki segítette is Ivádi Pált a földre húzni s a tényállást valamenynyien a leírt módon adták elő.

57 Ivádi József is pert indított azonban hatalmaskodás miatt Pálék ellen s az; ő tanúi azt vallották, hogy mikor az előbbi eset történt, még aznap este öregebbik Ivádi István fiai Pál és Imre Ivádi József ellen mentek és egyik ökrét fejszével főbe is ütötték. Következő napon pedig, jó reggel Ivádi Pál maga mellé véve Katona Péter és Szántó György béreseit, ismét Ivádi Józsefre ütöttek, ekéjét a földből kiverni szándékoztak. Ivádi József tiltakozott a megkapta megint szűrinéi fogva Ivádi Pált. Pál viszont József hajába kapott s földre akarta teperni. Előrohantak azonban József cselédei és szántótársai, lefogták Pált, sőt be is akarták vetni a patakba. Ivádi Pál most már könyörgésre fogta a dolgot. Erre elbocsátották, de nem minden ütés és sérelem nélkül. Kihallgatták Csáki Jánost, Orczy Lőrinc 60 éves alattvalóját — Kiss Mártont, Ivádi Máté 28 éves juhászát —Szepesi Györgyöt, Ivádi Ignác béresét. Részben csak hallomásból tudtak az esetről, részben azonban maguk is részt vettek benne. 1766. február 17-én hoztak ez ügyben ítéletet. Megállapították, hogy Ivádi István és fiai nem tudták bizonyítani, hogy a föld, melyen a peres cselekmény történt, a sajátjuk. Sőt, az esetet megelőzőleg a faluból választott bíróságot hívtak ki, mivel a föld körül már akkor is vita volt, hogy kinek az irtása és a választót bíróság Ivádi Józsefnek ítélte a vitás földet. Ivádi József tehát a saját területén volt, mikor Pál megtámadta s így jogosan védekezett. Ezért tehát Ivádi Józsefet felmentették a hatalmaskodás vétsége alól.

58 A földközösség Ivádon Ivádon a török időkben földközösség volt. Erre utal Ivádi Imre végrendelete, aki Pethe László és Barkóczi László két ,,kötél" földjéről beszél.,,Kötél' föld pedig mindig földközösségre utal, mert tudvalevő, hogy a „nyílföldet kötéllel, másut rúddal mérték ki előre, s osztották fel egyenlő részre, nyilakra".

59 Ha tehát valahol kötélföldről hallunk, az legalább is azt jelenti, hogy itt földközösség volt. Ivádon azonban más, konkrétebb nyomát is megtaláljuk a földközösségnek. 1718-ban Básti Pál erdőkövesdi jobbágy vallja, hogy az ivádi határban levő szántókat és réteket közösen bírják az Ivádiak, a Pálffyak és Gáli Márton.

60 1729-ben Pálffy János Ivádi Dávidnak egy köteles földet resignál.

61 Mikor ugyanis az Ivádiak kiköltöznek Ivádra, a birtokon kevés volt a szántó. A szaporodó család — mint említettem — ezen úgy segít, hogy mindenki irtással bővíti a földjét. A saját (itt tehát már felosztották egymás között a szántót) földje folytatásában levő bozótot, vagy erdőt szabadon irthatták. Az irtott földet azonban már sajátjuknak tekintik, s ebből perek is keletkeznek. Ivádon is tehát közvetlen a kitelepedés után ,,a szántóföldet. . . a nyilas osztás módszer szerint mindig újra osztják, s a nyilas osztásnak alárendelten érvényesül a szántóföld szabad folytatásának a joga (irtásföld)".

62 A családok szaporodásával, főleg pedig az irtásokkal kapcsolatban megszüntetik a szántókra fönnálló földközösséget. Nem így a réteknél, legelőknél és az erdőknél. A rétek még a XVIII. század végén sincsenek felosztva, mert 1776-ban a Darvas-perben a tanúk bizonyítják, hogy a réteket nem szokták felosztani, csak a füvön osztozkodnak meg.

63 Két évvel később pedig Csáki István, Orczy József jobbágya vallja, hogy az Ivádiak a réteket közösen használják s minden évben fűvel szoktak osztozkodni ,,kiki a maga nyilassá sze14