Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 8. (Eger, 1979)

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Ivád község és az Ivádiak a feudális kor hanyatló szakaszában • 5

rint".

64 Hogy mikor szűnik meg a rétközösség, nem tudjuk bizonyosan. A XIX. század elején már nincs meg, mert Ivádi Gábor a rétjére tévedt kecskék miatt perre megy atyafiságával.

65 Fennáll azonban mindvégig a legelő- és erdőközösség, csak az Orczyaknak lett az erdejük külön kihasítva, ami később Ivádi Gábor kezébe került.

66 A legelőközösségnek nem maradtak fenn a szabályai (csupán a múlt század vége óta), az erdőközösségnek azonban számos nyoma van. Már a XVII. században az ivádi erdőkön a birtokosok közösen makkoltatják a sertéseket, s az oda fogadott sertésnek makkoltatása után befolyó jövedelmen megosztoznak. A XIX. század elején pedig erdőrendtartást is dolgoznak ki a közös erdők használatáról, amely biztosítja a rendeltetésszerű használatot és annak felügyeletét. A közösséget ugyan többször is meg akarják szüntetni, de változatlanul fennmarad tovább is. A földközösség erőt jelentett az ivádi közbirtokosság kezében kifelé mindenféle behatolási kísérlet ellen az ivádi pusztába, ha pedig mégis valaki behatolt, így tudták időnkint a kezdeményezést magukhoz ragadni s vélt jogaikat megvédeni. A földközösség befelé az Ivádiak kisnemesi demokráciáját jelentette, s hátráltatta, hogy közülük valamelyik is túlságosan kiszakadhasson, feltörhessen, s másokat az Ivádiak közül hatalma alá vonhasson. A tanúk vallomása arra utal, hogy vitás földhasználat esetén a közbirtokosság ítélt, melyben a kisnemesség mellett a földközösség többi részesei, a jobbágyok is részt vesznek, mint Ivádi István fiai és Ivádi József között fentebb említett irtásföldvitában a tanúvallomások mondották.

67 A későbbi gyakorlat szerint a vármegyei törvényszékhez fordultak. A földközösség, elsősorban a szántó- és rétközösség felbomlása segíti elő a föld zálogba adását s teszi lehetővé, hogy az anyagi erővel rendelkező ,,Hegyi-had" egyre inkább elváljon a kisnemesi közösségből, viszont más tagok teljesen elszegényedve a parasztság differenciálódásának s ezen keresztül az elparasztosodás útjára lépjenek. Az úrbérrendezés Ivádon Ivád termelési viszonyainak rendezését szolgálta a Mária Terézia rendeletéből 1771. június 3-án felvett urbárium. Az urbárium kiadását azonban 1770ben nyomozás előzte meg, amikor a vármegye hites kiküldöttei előtt a község lakosainak 9 kérdőpontra kellett megfelelniük. E kérdőpontokra adott válaszokból tükröződik vissza az urbárium előtti állapot. Ivádon az urbárium az Ivádiakat nem érintette, mert nekik jobbágyaik nem, csak aratóik, szolgáik, béreseik voltak. Erintette azonban azt a majdnem három sessiót, mely az Orczyak és a Pálffyak, illetve örököseik kezén volt. A vármegye által 1770. június 6-án kiküldött bizottság előtt az ivádi jobbágyok és zsellérek azt vallották, hogy eddig soha nem volt urbáriumuk, ennek még hírét sem hallották. Nem mindig fizettek cenzust, hanem minden fejőstehéntől egy icce vajat adtak, vagy ahelyett egy máriást. Ajándékképpen a ,,tehetségesebbek" négy-négy csirkét és 20 tojást adtak esztendőnkint. Török Katalin jobbágyai (a Pálffy juss) minden évben „egy szemet sertést" (?) adtak a saját földesasszonyuknak. A helységnek haszna nincs. Malmok sincsenek, de a szomszéd falvakban jó vízimalmok vannak. Ha a jobbágyoknak eladó jószáguk van, Eger nincs messze, könnyen pénzre lehet fordítani. Tűzifát és épületfát a földesúr ingyen ad. Az erdőben megengedi a makkoltatást, de azért pénzt kell fizetni. Kaszálórétjük kevés. 15