Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Faludi Sándor—Pécsi István: A közös útja Hevesen (Ism.: Á. Varga László) • 111

kosok Országos Szövetsége) és az UFOSZ (Űjgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége) egyesítése révén. (V. ö.: Munkásmozgalom történeti lexikon Bp. 1972. 121. old.) A MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) a munkás, paraszt és diákifjúságot tömörítő pártonkívüli tömegszervezet volt. Az MKP kezdeményezésére jött létre 1944 decemberében Debrecenben, majd 1945 januárjában Budapesten. Tehát nem volt az MKP ifjúsági szervezete. Ez a párt csak kezdeményezte létrehozását, s fennállása során erősen támogatta, mivel szemben a többi ifjúsági szervezettel a kommunista fiatalok irányították, s fő feladatának az ifjúság egységének megteremtését, a szocialista átalakulása megvalósításának elősegítését tekintette. (V. ö.: Munkásmozgalomtörténeti lexikon, Bp. 1972. 324 old.) Végül kritikai észrevételként megemlítem, hogy nem szerepel a kiadványon a megjelenési év. Erről csak a nyomdai impresszumból szerezhetünk tudomást. Mint már korábban említettem, alapjában véve színvonalas kiadvány Besenyőtelek község története. Ezt olyan neves helytörténészek közreműködése is garantálta, mint Soós Imréé és Nagy Józsefé. (Az utóbbi szerkesztői lektora is volt a kiadványnak.) Vörös Károly lektori közreműködése is erényére válhatott a műnek. Tény azon* ban, hogy bővebb terjedelemben és az említett hiányosságok kiküszöbölésével még alaposabb, időtállóbb monográfia születhetett volna, SZECSKÓ KÁROLY Faludi Sándor—Pécsi István: A közös útja Hevesen — Fejezetek a Rákóczi Termelőszövetkezet negyedszázados történetéből (Heves, 1975. 135 l. + 32 l. képmelléklet) Az utóbbi tizenöt-húsz évben a helytörténet kutatóinak publikációs lehetőségei ugrásszerűen megnőttek. Ma már szinte minden megye rendelkezik folyóirattal, a múzeumok, levéltárak évkönyvekkel, és ahol felsőoktatási intézmények vannak, szintén publikációs lehetőséget kapnak a történelmi múlt feltárói. Az ezen kiadványokban közölt helytörténeti tanulmányok szinte kivétel nélkül színvonalasak, hiszen a történelemkutatásban járatos személyek, vagy a kezdők közlésre érett munkái kerülnek kinyomtatásra. De biztosítéka a színvonalnak a szaklektorálás is, amely — ha a szerkesztő figyelmét el is kelüli egy-egy kisebb-nagyobb pontatlanság — kiszűri a hiányosságokat. • Ennek ellenére mégis egyre inkább találkozunk olyan alkotásokkal, melyeknek szerzői nélkülözik a történelemben, a kutatásban való jártasságot, a forráskritikai érzéket. A megnőtt publikációs lehetőséget és a tényleges igényt kihasználva, e szerzők csak pénzszerzési forrásnak tekintik a tanulmányírást. „Kilóra" írnak, és nem minőségre. Szinte kizárólag olyan munkák ezek, melyeket nem szakemberek írtak. Szaklektor nem látta őket, engedélyt az illető megyei tanács igazgatási osztályától szereztek, mely tudvalevőleg sem azt nem tudja eldönteni, hogy van-e értelme ilyen munka megjelentetésének — hiszen nem ez a feladata —, sem azt, hogy az illető szerző képes-e a mű színvonalas megírására. Recenziómban egy ilyen termelőszövetkezet történetéről kívánom papírra vetni észrevételeimet. A szerzők 133 oldalas munkájukat 14 fejezetre tagolták. Az első 24 oldalon a község történetével foglalkoznak, az őskortól 1949-ig, a Petőfi tszcs, megalakulásáig. A következő 25 oldalon az 1956. évi ellenforradalomig kísérik nyomon a közös útját. A nyolcadik fejezetben a községi szövetkezeti mozgalom felfutását vizsgálják, egészen 1964-ig, az újonnan alakult és a régi termelőszövetkezetek egyesüléséig, 11 oldalon. Az utolsó hat fejezetben az egész falu termelőszövetkezeti parasztságát magába foglaló Rákóczi Tsz múltját elevenítik meg 1975-ig, 65 oldalon. Végül 32 lapon, 42 fotóval illusztrálják az 1959-tól 1975-ig megtett utat. Faludi Sándor és Pécsi István is újságíró. Mondanivalójukat riportszerűen, élvezetes, gördülékeny stílusban fogalmazták meg. Ha nem szakember olvassa a könyvet, az a meggyőződése, hogy azért nem forgatják széles tömegek a történelmi munkákat, mert nem ez a szerzőpár írta őket. A történelemben és a történelemkutatásban jártas szakemberek azonban az első oldalak után, ha voltak is ilyen illúziók, gyorsan elfelejtik azokat, ugyanis alapvető történelmi ismeretek hiányára, pontatlanságok tömegére, hézagpótló általánosításokra bukkannak. Konkrét megjegyzéseimet két csoportra osztom. Az első részben a tárgyi tévedéseket és a pontatlanságokat foglalom össze, a másodikban az általános észrevéte111