Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

TANULMÁNYOK - Kilián István: Ismeretlen Csokonai-versgyűjtemény Szárazbőről • 49

versszakok megfelel a 44., 45., 46., 47. versszaknak. Különös ennék a Csokonaiversnek a sorsa. A XIX. század eleji másoló, jelen esetben Papszász György a kezében levő példánynak csak egy részletét másolta ki, azt is úgy, hogy a nagy egészből egymástól független, (valójában azonban mégis összetartozó) részleteket ollózott ki. S bár töredékes ez a vers a Papszász^gyűj töményben olvasható változatában, mégis egységes egésznek tűnik. Honnan másolhatták a Papszász-fiúk ezeket a Csokonai-verseket? Az indítóokot ismerjük. Debreceniben jártak iskolába, s kollégium diákjai között Csokonai költészete oly népszerű volt. Másolhatták volna tehát kéziratos gyűjteményből is, ők azonban nem ezeket a bizonytalan sorsú, s a szöveghagyományozást illetően is kétséges értékű kéziratos köteteket választották ki. A költőnek A' tavasz kötete 18024>en, a Lilla 1805-ben, s az ódák ugyancsak 1805-ben jelent meg. A válogatás természesesen fényt vet a másoló-válogató egyéniségére is. Az „ábrándos júrista gyerek" — ahogyan bizonyára jól jellemezte Papsziász Györgyöt Vay Sándor — nem tagadhatná le, hogy ezt a versgyűjteményt fiatalkorában hozta létre, hisz nagyobbára a legszebb Lilla-versek kaptak helyet füzetében. A másolatok pontosak, precízek, szöveghűek, érthetetlen tehát, hogy máért járt el így az „Itt hol el dúlni próbáltam" kezdetű verstöredékkel. Miért ollózta ki a Gróf Erdődyné ő nagyságához című versből csak azt a néhány versszakot? Ezzel tagadhatatlan, egy olyan verset „alkotott újjá", amely így, torzóban is a legszebb Lilla-versek közül való. Ügy lehetünk ezzel a töredékkel is, mint a milói Venusnszobor ránk maradt torzójával, amely szebb, tökéletesebb, harmonikusabb, mint az egész lehetett. S bár nincs itt helye a verselemzésnek, mégis látnunk kell, hogy ez a versvariáns egyezik Csokonainak ugyanebben az időszakban született versei gondolatmenetével. Lilla feledésére egyetlen megoldás a halál. A költő versszakról versszakra, igen kifinomult stílusérzékkel viszi olvasóját egyre és egyre közelebb a végső kiteljesüléshez, az elmúlás lehetőségéhez, a halálhoz, amelyben reménye szerint talán egyesülhet elvesztett kedvesével. Csokonai több versében tapasztalhatjuk, hogy magát s az olvasót oly .mesteri stílusérzékkel, oly leheletfinom fokozatossággal hangolja arra a gondolatra, hogy a közeli halálban egyesülhet kedvesével. A Még egyszer Lillához, Az estvéhez, A tihanyi Ekhóhoz című költeményékiben fedezhető fel ugyanez a gondolat. Lilla az életet jelenti számára, s elvesztése szükségszerűen kelti fel benne a megsemmisülés lehetőségét. S oly közelinek, oly ismerősnek is tűnhet a költő számára a halál. Életében már annyiszor találkozott vele. Eltemette nagyapját, nagyanyját, szeme láttára bukott a sírba három kisgyermek testvére, s ő siratta meg tüdőbajban elpusztult apját is. Ki maradt hát a héttagú családból? Édesanyja és József nevű öccse.

141 Csoda-e, ha Gaál László úgy emlékezik, hogy a költő tréfásan, gunyorosan adta barátai tudtára: sejti elkerülhetetlen sorsát. S ahogyan a költő készült tréfálkozva a halálra, úgy halt meg öccse, a bagaméri ispán, s így jósolta meg halálát a magára maradt anya, borbély Csokonai József felesége.

142 A Déri Múzeum Irodalmi Gyűjteménye birtokában levő Papszász-hagyatékot mutattam itt be. Most már tudjuk, hogy a család eredetileg Miskolcról származott, s innen jutottak a leszármazottak később Szárazbőre, Tiszaigarra, Pusztatenkre s a Bihar megyei Nagykerekibe, illetve Pelébe. Nem lehet egyelőre bizonyítani, hogy a szárazbői Papszász György Csokonaival közvetlen kapcsolatban lett volna. Tiszaigaron azonban megfordult a költő, s ismerte György fivérét, Józsefet. Ez az utóbbi, valamint fia Ignác, híres zeneszerzők66