Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

TANULMÁNYOK - Kilián István: Ismeretlen Csokonai-versgyűjtemény Szárazbőről • 49

kel volt közvetlen kapcsolatban. Nem kizárt, hogy ez a zenei élet ugyanilyen aktív volt Szárazbőn is. Lavotta megfordulhatott ennél a családnál, hisz a róla szóló Puky Istvántól származó levél hangvételéből kiderül, hogy Papszász Györgynét, valamiint leányát Esztert a zeneköltő igen jól isimerhette. A Papszász-hagyaték az irodalmi érdeklődésről árulkodik, s ez az érdeklődés tovább is sugárzott, hiszen Igaron is, Szárazbőn is nagyon sokszor fordultak meg, szórakoztak, mulatoztak a környék nemes urai. Pogány nem véletlenül idézi a tiszaigari Szabó Pál 1950-ben elhangzott nyilatkozatát: „Az én nagyanyám Papszász Nácinál volt cseléd. Ennél állandóan, hétről hétre a hevesi banda mindig ott volt."

143 Vendégszerető és vendégmarasztaló család lehetett a tiszaigari Papszász família. A szárazbőiak kéziratos irodalmi hagyatékával ismerkedhettünk meg, s láttuk, hogy a család több generáción keresztül megőrizte az írás, az irodalom, a vers iránti szeretetét, tájékozottságát. Itt részletesebben most csak egy versgyűjteményt mutattam be. Az ebben található költeményeket nagy valószínűség szerint Papszász György válogathatta ki Csokonai és Kovács József munkáiból. Azt hiszem, hogy ez az igen gazdag, s értékes gyűjtemény megérdemli, hogy tovább feltárjuk, s alikalomadtán egy-egy újabb kéziratos versgyűjteményt be is mutassunk, s azokból az irodalomtörténeti értékű költeményeket közöljük is. Dolgozatom bevezetőjében a tiszaigari Papszászok és Csokonai kapcsolatáról idéztem Vay Sándor egyik történeti novelláját. Hadd lássuk most itt az ismert író egy másik történeti novellájának egy kicsiny részletét, amely emléket állít a szárazbői Papszászoknak is. A Csokonai-adat hitelesnék bizonyult, úgy hiszem, a most idézett elbeszélés valódiságában sem kételkedhetünk: „... In illó tempore Papp-Szász György és neje, tassi Vég Eszter rezideáltak >a szárazbeői tanyán. A muskátlis, virágos ablakban olvasgatta ía német ritterrománcokat, meg Chateaubriand munkáit Eszter kisasszony. Különösen müveit leány volt Eszter kisasszony, s ha leült a \spinét mellé, olyan szép hangokat csalt ki a sárgás, elefántcsont billentyűkből, hogy a kertben dolgozó munkások ásót-kapát letéve, szájtátva hallgatták... Fiatálon halt meg PapSzász György, ott abban a kerek, fás, tanyai házban szállt iel az utolsó sóhajtása. Nagyanyám is gyakran emlegette, hogy \az ábrándos jurista-gyerek, akit ő félig rokonszámba vett, belészeretett, s hogy az atyafiság nagyon óhajtotta volna őket összeboronálni... szomorú meg víg napok egymást váltogatva folytak le a szárazbői Pap-Szász ^kúrián, de talán még nevezetesebb az igazi, a másik Papp-Szász kúria, ahol Józsefnek és bagaméri Szűcs Katalinnak a fia Papp-Szász Ignác tanyázott... Korának legnevezetesebb írói, muzsikusai vendégszerető tanyát, igazi otthont találtak Igaron. Rózsavölgyi, Csermák, de kivált Lavotta a Papp-Szász gyerekeket hegedülni is tanította s máig állítják, oly remekül, mint Papp-Szász egyik leánya senki nem játszotta a magyar Orfeusz szerzeményeit. Csokonainak egyik leglelkesebb Mecénása volt Papp-Szász, s a szegény, boldogtalan poéta, még életének utolsó heteiben írott leveleiben is hálálkodva említi a finum, jó tokajit, a puha pelyhes vánkust, amiket Igarról az áldott jó tekintetes asszony küldött. Papp-Szász Ignác maga is jól forgatta a kalamust. Akkoriban mem igen volt újság, ami volt, abban is álig akadt válalami érdemes hír, a levelezés pótolta a mai hírszolgálatot."

144 íme, így szól a novella a szárazbőiekről és a tiszaigaráakról. Vay Sándor most ismét említi azt a bizonyos Csokonai-levelet, amelyben a szegény poéta megköszöni Papszász Józsefnek a tokaji bort és a vánkost.

145 Hová lett ez a 67