Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5

udvartartás a várbeli összfogyasztás 6l72-át, 16 litert használt fel — viszont a lényegesen több praebendaráus csak 39%-ot, 10,6 litert. Bizonyosra vehető, hogy cukrot is használtaik a várkapitányi konyhán, ugyanis már 1555-ben találkozunk a számadásokban „zucari nigri" libránként mért mennyiségével,

75 1560-^ban pedig a kassai patikustól történt 1 librányi (56 deka) cukorvásárlás.

76 Ezek a kicsiny mennyiségek is jelzik, hogy ekkor még viszonylag drága édesítőszernek számított a cukor. Az említett 1560. évi vásárlás során a kassai apothecariusnak 1 übra, azaz 56 dekányi cukorért 50 dénárt fizettek, de ugyanennyiért vásároltak a dobos részére 5 sing, azaz ulna (50—70 cm körül számítván egyet-egyet) boroszlói posztót.

77 Befejezésül, de nem utolsósorban beszélnünk kell az étkezésnél napjában nélkülözhetetlen sószükségletről. A vár sóforgalmát súly szerint ugyan nem ismerjük, mivel darabszám volt nyilvántartva, de a darab szerinti mennyiségek vizsgálata is becses képet nyújt. A só fogyasztója Mennyisége darab % Nyári Pál udvartartása A praebendáriusok A magyar huszárok A német katonák (a részükre sütött fekete cipóban felhasznált is) Fehér kenyér sütése 91 78 175 69 68 18,1 16,0 36,0 15,0 14,9 összes sófogyasztás: 481 100,0 A vár gazdálkodása tehát nemcsak gazdasági és katonai vezetését látta el sóval, de az azt igénylő katonáinak is rendelkezésére bocsátotta zsoldjuk terhére. Problémaként merülhet fel, hogy a magyar gyalogosok miként jutottak mindennapi sószükségletükhöz. A kérdésre a számadások nem adnák választ, de úgy hisszük, hogy akkor járunk a helyes úton, ha ebben is, mint korábban már említettük: Egerben, de kivált az Egri Völgy falvaiban letelepedetteknek fogadjuk el őket, — akik többi falubeli társaikhoz hasonlóan a sóárusoktól s a vásárokban jutottak e nélkülözhetetlen árucikkhez. A húsfagyasztáshoz pótlólag még megemlítjük azt, hogy nem mellőzhető el a várbeliek, elsősorban a főkapitány és a provizor udvartartásának étrendjéből a vadhús sem, .melyhez a gyakori vadászatok révén jutották. Az étkezési szokások vizsgálata során utólag meg kívánjuk még jegyezni, hogy mivel a bárányhús tavaszi idénycikk volt, úgy biztosították az esztendő későbbi hónapjaiban is a zavartalan bárányhúsellátást, hogy a mészáros által felpucolt állatokat megfüstölték és ezáltal tartósították azt. A korábbi évekből a sok adat közül megemlíthetjük az 1555-belit, ahol a leltári készletben szerepelt: „fumigata caro ovium et agnium".

18 Egyébként az élelmiszerek egyszerű, de évszázadok alatt jól bevált tartósítási módjával találkozunk a vár ellátásának folyamatos biztosításában több más esetben is. A szalonna egy részét hasonlóan megfüstölték, — például 1555ben: „fumo durata larda unius anni" — zömét azonban lesózták^

9 A füstölt szalonna, mint ételspecialitás láthatóan tehát ősi hagyományokra nyúlik vissza. Az élelmiszerek tartósítása kapcsán publikálást érdemel a várszámadások