Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5

korábbi évekből származó idevágó tételei közül a gyümölcsöknek szárítás útján való tartósítása. így például 1560^ban azt találtaim az élelmiszerek számbavétele során, hogy aszalt szilva („prunae siccae") és aszalt vadalma („poma silvestris siccae") is szerepelt a vár készletei sorában, méghozzá nagyobb mennyiségben, az előbbiből 2,5 véka (487,45 liternyi), az utóbbiból pedig egy hordónyi.

80 Könyöradomány („elemosiane") címén számottevő élelmiszerkiadási tételt képezett a hatvani vár alól megmenekült német fegyvereseknek kiutalt 680 darab fehér cipó, „mivel majdnem valamennyien odavesztek" — amint a számadás rendhagyó indokolásából megtudjuk. A későbbiek során „a jól gyógyulok" még 198 darabot kaptak. Ezen túlmenően a súlyosan sebesülteknek, „akik egész nyáron át ágyban fekvő betegek voltak", a maguk és velük élő családtagjaik támogatására igen jutányos áron, fél dénárért részükre „libo nigra"-t, fekete cipót süttetett a vár. Az 1594. évi tragikus hatvani katonai akcióban részt vett német katonáknak súlyos anyagi helyzetén egyébként még 83 forint 50 dénár anyagi támogatással iparkodott segítem a vár kormányzata. Adatok a molnár és pék mesterséghez Számadásikötetünk elemző feldolgozása során úgy véljük, nem mellőzhetünk el néhány, — tudomásom szerint nem publikált, de lényegesnek tűnő — adatot, melyek a molnár és a cipósütő pék mesterségére vonatkoznak. Az adatok lehetőséget kínálnak arra is, hogy nyomon követhessük a búza teljes feldolgozásának az útját. Őrletés előtt első munkafolyamatként ki kellett rostálni („cribratio") a kicsépelten tárolt búzát, hogy mentesüljön az idegen szennyező növényi magvaktól és darabos hulladéktól (földrögöcskék, kavics). A gabona kicsépélését ugyan az úgynevezett szelelés („ventíllatio") követte, de ennek a munkafolyamatnak a révén a búzából csak a szemeknél könnyebb idegen növényi részek, valamint a szalma- és törektöredék volt kinyerhető. A rostálásra kisebb és nagyobb rostákat használtak. Például az 1555. évi várleltárban az „instrumenta pistoria" sorában tálálunk 1 nagy és 2 kisebb gabonarostát („capisterium magnum", „capisteria minora"). E korból eddig ismeretlen adatok szerint a kicsépelt búzából annak megőrlése előtt kirostált ocsú („purgamen") 10 °/o-ra rúgott, és ennyivel csökkentette a kiőrlési nyereséget. A kicsépelt búzának 10 %-os szennyeződését mindenképpen magasnak mondhatjuk. , Az ocsút egyébként a várban a szárnyasok és malacok etetésére hasznosították, — tehát végül is nem jelentett abszolút veszteséget a gazdálkodás szempontjából. A molnár őrlési díj, úgynevezett vám („telonium") címén az őrlésre került búza 20%-dt kivette. Figyelmet érdemel, hogy a vár részére történt őrletés során is kivette a molnár a búzából a malomvámot. A malomban a búzát csak megőrölték, de nem végezték el az őrlemény elsődleges szitálását sem. így tehát a malomból kikerülő liszt nem volt más, mint megőrölt, porított búza, amelyből általában nem sütöttek kenyeret, hiszen a teljes korpatartalam. a lisztben maradt. Ezért nevezi a számadáskönyv ezt a terméket „farina furfurata"-<n,ak, azaz korpás lisztnek. A várban, amint az előzőekben már láttuk, csakis a súlyosan sebesült német 36