Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5
A cipói ogyasztásból a napi 4 darabot 3 napon át számítva, 225 főben jelölhetjük meg az egri főkapitány beiktatási ünnepségein a várba látogatott minden rendű és rangú vendég számát. A vár életében fontos esemény alkalmából elégtelennek bizonyult a saját borkészlet és minősége, úgyhogy az olasz származású Stella építésztől vásároltak nem kevesebb, mint 26 köböl 41 iccényit, 57 forint 48 dénárért. A fenti fogyasztásokban nem szerepel a szárnyas és a marhahús mennyisége, melyet kétségtelenül végül is a kapitányi konyha költségén vettek számba. Az egri vendéglátásnak egészen különleges, s eleddig ismeretlen neme volt az a kétségtelenül igen hasznos és szép szokás, hogy havonta egyszer Eger város bíráját, az egri völgy falvainak bíráit, valamint Heves és Pest vármegye bizonyos meghívott nemeseit, „jure celebrandi" látta a vár vendégül. Úgy véljük, hogy ezek a megvendégelések az aktuális gazdasági és katonai ügyek megbeszélését, a kölcsönös információt szolgálták. A várbeliek életmódjához szerény, de érdekes adatokat szolgáltatnak az étkezés költségeire vonatkozó számadási utalások, tételek. Valamelyes képet nyerhetünk a főkapitány, a provizor és a praebendariusok asztalára készült ételekről. A táplálkozásban a következő jellemző sajátságok volta figyelhető meg: 1. Igen lényeges volt a kenyérfogyasztás. 2. Viszonylag magas voit a [rendszeres napi borfogyasztás. 3. A húsok közül a bárány és sertés mellett háttérbe szorult a marha és a szárnyas. 4. Nem is sejtetten magas volt az ételízesítés céljából használt borecetfogyasztás. A számadások nem regisztrálják a halfogyasztás adatait — bár minden bizonnyal a század közepének magas halfogyasztása jelentékeny mértékben csökkenhetett, mivel a protestantizmusnak Egerben való nagy térhódításával háttérbe szorult, megszűnt a nagy számú böjti nap megtartásának kötelezettsége. A halakat egy fából készült alkalmatosságban tartották, melyet javíttattak is. Általánosságban 4 darab cipó volt minden ember napi fejadagja a várban. Ennyit még a dolgozó török foglyok is megkaptak. Mint alább majd látni fogjuk, ez a kenyérmennyiiség 2,76 kg fehér lisztnek felelt meg. Nem ismerjük az egri cipókészítés technológiáját, de ez kétségtelenül igen tekintélyes sült kenyeret jelent. A várban csak jehér kenyér készült, úgynevezett „libo nigra", azaz fekete lisztből készült cipó csak a hatvani katonai akcióból megmenekült és betegen fekvő németek részére készült, melyet megsegítésük céljára sütöttek és darabonként Va dénáros árban bocsátottak rendelkezésükre. A magas borfogyasztásra már előzően is több esetben utaltunk. Itt azonban fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a vár praebendariusai konvenciójuk értelmében, naponta .asztalukra rangjuk, illetve tisztségük szerint 1, 2 ^2 vagy 2 pint bort kaptak, ami mai mértékkel mérve 1,69, illetve 2,54 és 3,33 liternek felel meg. Természetesen, az utóbbi magas boradagoknak egy hányadát azok élvezője értékesítette. A napi másfél liternyi borital fogyasztása abban a korban általánosan elterjedt volt. A kamara, éppen takarékossági okokra való hivatkozással, a praebendariusoknak bor helyett lőre, illetve mai szakkifejezéssel élve: törkölybor 10 kiadását rendelte el — s eszerint 1594. július 13-tól november 4-ig az alacsonyabb 31
