Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5
Érdemes szemre venni a Szepesi Kamara engedélyével vásároló magánszemélyeket, nemkülönben a kincstári vásárlást. A magánszemélyek sorában találjuk a kisvárdai harmincadost, két tekintélyes kamarai tisztviselőt, a kassai német hadbírót, a kassai németek prédikátorát, a szádvári kapitányt. Kincstári részre vásároltak az egri vártól bort a kallói élelemraktár vezetője a kapitány céljaira, valamint igen tekintélyes mennyiséget (104 hordóban 1135 köböl 12 iccét) a kassai élelemraktárnok a kassai katonai parancsnokság részére. Említést kell még tennünk egy látszólag apró kérdésről, melynek azonban kutatásaim szerint a kor táplálkozásában rendkívül nagy jelentősége vol^. A borecetre, illetve annak házilagos készítésére gondolunk. A vár folyó évi ecetkészlete mai mértékkel mérve elérte a 3395 litert, ami mindenképpen nem várt, magas érték. Pusztán Nyáry Pál főkapitány „famíliá"-jánák konyháján egy esztendő alatt 712,3 liter borecet fogyott. Az ecet készítésére a számadások utalásai szerint a borseprőt (faecus) használták, melyet azonban „különböző borak'^kal — kétségtelenül silány, megsavanyodott borral — töltöttek fel. A borral kapcsolatos számításainkban nem vettük figyelembe a készpénz ellenében vásárolt 53 köböl 20 icce Zőrét („vinaceus"), melyért köblönként csupán 50 dénárt fizettek. A teljességhez tartozik, hogy a lőrét több alkalommal kisebb tételekben vette a vár gazdasági vezetése, s azt „pro intertentione dominorum", azaz a kamarának a vár gazdasági ügyeivel foglalkozó tisztviselői utasítására, néhány várbeli (fa- és szénaosztó, jégvermes, a „director horologii", a „dispensator" és a „frumentarius", valamint az ismeretlen foglalkozású Szekeres Balázs) praebendája céljaira osztották ki. Kétségtelenül a fokozott takarékosság vezette a kincstárt e rendelkezése kiadásánál, ugyanis 1594 nyarán a várnak nem volt bora. A lőre kapcsán meg kívánjuk említeni, hogy azt 1548-ban Eger vára számadásai a „vina secundinaria aquosa" latin kifejezéssel jelölték, 69 szemben az 1594—95. évi „vinaceus"sza\. Egy esetben pedig előfordul a német Kaufni latin szövegében a „Zore" szó is. Egyébként a kiadási rovatból megtudjuk azt is, hogy a vásárolt lőréből 10,5 százalékot tett ki lefejtéskor a seprő. Az így ivásra kiadott ital a „vineus purus" volt. Ennek a kérdésnek a kapcsán egy értékesnek látszó borkezelési adatra is fényt derítenek számadásaink. A korcsmáitatásra kiadott borok év végi elszámolása során figyelembe vették a várból való elszállítás és a folyamatos kimérés között a hordókban leülepedő seprőt — mint borként eladhatatlan anyagot. Ezen elszámolások alapján kimunkáltuk a vár pincészetéből kiadott borok üledék-, azaz seprőmennyiségét („faeces vini") és 2755 köböl 9 icce bor három részre osztott csoportjánál azt 13,1—15,2—17,8 százalékban határozhatjuk meg. Átlagban tehát a korcsmáitatásra kiadott bor 15,3 százaléka, mint seprő elveszett, amit mindenképpen meglehetősen magas veszteségnek könyvelhetünk el — s feltételezésem szerint elsősorban az a szőlőfeldolgozás (sutulás és szűrés) valamint a helytelen korcsmai tárolás tökéletlenségéből következik. Feltűnő azonban, hogy a vízzel felöntött szőlőtörköly továbberjesztése útján nyert lőre seprőtartalma lényegesen alacsonyabb, mint a boré. A búza felhasználása A számadások adatsorai önként kínálják magukat, hogy a mindennapi kenyeret biztosító búzabevétel felhasználási megoszlását is áttekintsük.