Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

KÖZLEMÉNYEK - Cs. Varga István: Ady Endre barátsága Bíró Lajossal és látogatása Hevesen • 100

Barátságaik már .a váradi években is sajátságos. A fiatalabb Bíró tart respektust nyugalmával, megértő magatartásával, műveltségre törekvő komolyságával. Adynak munkatársa, lakótársa, örömeinek részese, éjszakai mulatozásainak józan szemtanúja. Joggal írta: „Éveket töltöttem el a fiatal Ady szoros testi közelében".

3 Vallóban példás testvéri kapcsolat volt váradi barátságuk. Bíró Lajos a debreceni Versek című kötetből többször olvasott fel családi körben. Otthon elhitték, hogy Ady nagy költő. A hevesi látogatásra 1900 késő nyarán, dinnyeéréskor került sor. Heves, az egykori „mezőváros" a századfordulón tipikus alföldi falu. Éppolyan nagy sár van itt, mint Érdmindszenten. Esőzések idején ki sem lehet mozdulni. Bíró édesanyja a Jászságba vezető úton lakott, alacsony, földszintes, hosszan elnyúló házban, amely széles szobájának két ablakával nézett az utcára. A parasztiházak és az „úri" házak egyaránt így épültek Hevesen. Csupán az úri házakhoz kocsifeljáró vezetett, virágos kerten át. Bíróék családján kívül csak a szűk baráti kör, többnyire fiatal lányok jelentették a társaságot, vettek részt vasárnapi ünnepi ebéden. Közülük is csak egy, Lengyel Géza későbbi felesége őrizte meg Ady látogatásának emlékét.

4 Kitűnő volt az ebéd. Petronella, a szakácsnő kitett magáért. Bor is volt az ebédhez, amely ritkaságnak számított e házban. Az ünnepi ebéd pompás dinnyével zárult. Ady kért is a magjából, hogy küldhessen belőle anyjának Érdmindszentre. Kapott is egy zacskó hevesi dinynyemagot. Az ebédnél szeretetre méltóan kedves volt. Elragadó tudott lenni, ha akart. És ekkor még gyakran akart, hiszen nagyon fiatal volt. Az, hogy egyszer Ady Heves községet látogatásával tisztelte meg, sokáig nyomtalan maradt. Lengyel Géza adott róla először hírt az 1957-ben megjelent Ady a műhelyben című könyvében, amely visszaemlékezéseket tartalmaz Ady fiatal éveiről. A látogatás nyonitalanságát a következőkkel magyarázza: „Heves megye nem Bihar megye. Itt nincs élénk »zsidós-« Nagyvárad. Eger nem papos város, hanem szigorúan papok városa. Az érseknek nincs ellensúlya — mint Váradon a Tiszák és a szabadkőművesek a püspökkel szemben."

5 A ciszterciek kevésbé elnézőek a fiatalság bofhémségeivel szemben, mint a váradi premontreiek, akik körül szabadabb, oldottabb az élet. Heves megyében nem keveredik az iparos, polgár, törzsökös birtokos, kereskedő zsidó. Mereven szigorú szokásjogon alapul az elkülönülés. Vegyes háziasságról, „befogadott" családról nem tud a krónika. A megye rendszerint ellenzéki, de ebben is a püspök határoz. Nagyvárad képe enyhén szecessziós, a századeleji élet forrang a „Körös-parti Párizsban". Eger a magyar barokk egyik fellegvára, nagy érseki főegyházmegye központja. A hatalmas, impozáns líceum, a kor legszebb magyar építménye széles falakkal konzerválja a tekintély tisztel etet, a régmúlt elnehezült szellemét. Az ellentétek, különbözőségek magyarázatán túl mást is figyelembe kell vennünk. Irodalomtörténet-írásunk pótolhatatlan vesztesége, hogy Ady legbensőbb 'barátja Bíró nemcsak a hevesi látogatásit, de a barátságuk történetét sem írta meg. Pedig már Ady életében nagy költőbarátjával együtt könyv szereplője lett Bíró is. Nagy Andor Tavasz Váradon című, Ady fiatal éveiről szóló könyvében Bíró Lajos szájába adja a következő szavakat: „Igen, tehetségesnek tartom... és fáj a szívem érte, féltem a Fehér Dezsők, a Sas Edék sorsától. Akik csak éjszakáit, italozásait, nő-dolgait nézik, rosszul ítélik meg. A zsenit kell látni benne.. ."

6 A szavak lényegét az Ady-kutatás, a kortársak vallomásai hitelesítik. Egy 1904^ben Párizsiból küldött levélben Bíró hatását értékeli „talán a leg101