Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594/5. évi számadása • 5
kellett pontosan jegyeznie a dézsmásnak. hogy hány kalangyából, illetve kévéből állott, a lakossággal pedig be kellett fedetnie, „jól besövényezve". A falubeliek csak ezután hordhatták haza a határból a gabonájukat. A tizedszedő az utasítások nyomán mindenütt elérte, hogy a parasztok „ajándékon" rakták meg az asztagokat. 57 „Az kinek semmi vetése nem lészen, hanem sellér, azoktúl keresztyén pénzt" kellett megvennie a vár decimátorának. 58 Még a részletek tárgyalása előtt egy, a gabona aratásával, a szántóföldön való tárolásával és dézsmálásával kapcsolatban álló kérdés kíván magyarázatot. A számadások szerint egynéhány districtusban a lekaszált gabonát nem kötőt- ték kévékbe, nem rakták kalangyába, hanem csak „cumulus"-6kba villázták. Tanulmányunk bevezető részében, a számadásban előforduló mértékegységekről szólván, már futólag megemlékeztünk erről a jelenségről. A szerencsi, a kallói és a nádudvari dézsmakörzetben találkozunk a cumulusban sorra kerülő dézsmálással a tavaszi esetében. Ezenfelül a mohi és a kövesdi districtusok területén még búza esetében is előfordul. Különösen szembetűnő az, hogy a Kalló districtusban a tavaszi vetésű gabonából semmit sem kötöttek kévébe, hanem az egész termést cumulusokba gyűjtötték, akárcsak a nádudvari kerületben, ahol számba sem jövő 56 kévét kötöttek csupán. Ennek az aratási szükségmegoldásnak az oka a fenyegető ellenséges támadás veszélyében keresendő. A számadáskötet arról vall, hogy a nádudvari districtus területére cséplés idején is két alkalommal betörtek a tatárok, úgyhogy „inchoata trituratio rite peragi non poterat". A veszély már aratás idején is fennállott. Ezért azután „propter binam depopulationem tartarorum" különböző helységekből nem kevesebb, mint 359 cumulus tavaszi vetésű gabonát beszállítottak Egerbe. Sőt a veszély elől még Udvariból, Bajomból, Csegéről, Ohatról, Egyekről, Rétszentmiklósról, Kisrábéről, Ladányból és Mezőszentmiklósról is Egerbe fuvarozták a már kicsépelt 98,5 quartale tavaszit is. Ez a konkrét eset is frappánsan bizonyítja, hogy az ellenséges támadás mennyire módosította a gabona szokásos feldolgozását és a dézsmálással kapcsolatos gyakorlatot. A cumulusokban megdézsmált gabona napjaink kutatóinak problémát szokott okozni, mivel terjedelmének a kalangyához való viszonya ismeretlen, s így nem határozható meg a dézsma mennyisége. A számadások egyik apró bejegyzése azonban megoldani látszik ezt a problémát. A nádudvari districtusban ugyanis 424 cumulus búzát a dézsmások eladtak, s érte cumulusonként 20 dénár vételárat kaptak. Ha ismerjük a számadás másik adatát is, mely szerint egy-egy kalangya búzát a Szepesi Kamara 60 dénár eladási árban limitált meg, s ilyen áron el is adták gabonadézsmájuk egy részét, akkor kézenfekvőnek látszik az a következtetés, hogy egy-egy cumulus átlagban 1/3 kalangyányi, azaz 10 kévényi gabonának felel meg. A számadáskötet adatainak kutatása során vizsgáltuk a búza és a tavaszi vetésű gabona dézsmabevételének bruttó mennyiségét, a különböző jogcímeken kiegyenlített javadalomigények és a decimátor salláriuma kifizetése után a várat illető gabona mennyiségét, a nettó bevételt. Iparkodtunk hasznosítani azokat az adatokat is, melyek révén ki volt számítható, hogy egy-egy kalangya (30 kéve) mennyi szemes terményt adott. A tizedszedő által begyűjtött gabonából igen tekintélyes mennyiséget tettek ki a különböző egyházi javadalmak. Általános jelenségként, mindenütt kiadták a papoknak (zömükben kálvinista prédikátoroknak) az octavát. Füzéralján 24
