Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594/5. évi számadása • 5

22,6 dénárért váltották meg, illetve adták el, de a megmaradtak egy részét Egerben ennek az árnak a többszöröséért (50 dénárért, 1 forintért) bocsátották áruba. Mivel az állatok zömét: 5216 darabot átlagban 22,6 dénáros áron számolták el, logikusnak látszik, hogy a megmaradt 596 darabot is ezen az áron vegyük mi is számításba. Így tehát az 5812 bárány és kecskegida értéke 4095 forint 12 dénárra becsülhető, bár a várnak a fenti okból kifolyólag ebből ennél valamelyesen magasabb jövedelme származott. B) A gabonadézsma A gabonatized rendkívüli fontosságú volt a vár fenntartása szempontjából, mivel nem pusztán a mindennapi kenyeret biztosította a várbelieknek, s a lóállomány részére a szemes takarmányt, az abrakot, de számottevő készpénzbevételt is jelentett. Az egyházmegye területén a jobbágyok mind az őszi, mind pedig a tavaszi vetéseik terméséből dézsmát adtak a várnak. Az őszi vetésű gabonát egyértelműen a búza jelentette, melyet csépeletlen formában mindig „frugum" néven jelöl a számadáskötetünk, viszont kicséplés után már „triticum"'-ként említ. A tavaszi vetésű gabona, a „vernalia" alatt azonban egész sor gabonafaj érthető, de kutatóink általánosságban az árpával és zabbal azonosítják, azaz állati takarmányul szolgáló gabonaként könyvelik el.

53 Teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy a számadások rendhagyó módon, egyetlenegy esetben, a kallói districtusban tettek különbséget és külön mutatták ki a tavaszi vetésű gabonából és a zabból dézsma alá kerülő termést, melyet akkor cumulusokban tároltak. A tizedbe beszedett termények sorában azonban már nem tettek különbséget itt sem a két faj között. Az Eger környéki falvak urbáriumai is a censusban „avena"-t írtak elő,

54 de a számadások szerint terményt már „vernalia"-ként mutatták ki. E termény kétségtelenül állati takarmány voltát bizonyítja a kiadások sorában („vernalium in granis") tett említés, hogy egyes tételeket lovak számára adtak ki, és a magyar huszárok is ebből kaptak — egy esztendő alatt 1789 quartale mennyiséget. Az egyházmegye területén a jobbágyok mind a búza, mind pedig a tavaszi vetésük gabonaterméséből tizedet tartoztak adni az egri várnak. A már említett dézsmautasításból tudjuk, hogy amennyiben a nemes ember földjét parasztnak adta ki megművelésre, úgy ezen földön termett gabonája is dézsma alá esett.

55 A dézsmálást általában a vár által kiküldött tizedszedők végezték, de érdekes jelenség, hogy Heves megye négy districtusában: a Kis- és Nagy-Heves, a Pata és Pásztó kerületben nem állítottak decimátort, hanem szigorú elszámolási kötelezettség mellett, a falvak bírái végezték el a tizedszedést. A számadások azt mutatják, hogy az egri püspöki birtokokon is hasonló volt a helyzet. A dézsmálásra mindig kinn a „mezőn", a tarlón került sor. Igen nagy gondot kellett fordítaniuk a decimátoroknak egy-egy kalangyába rakott kévék számára. A vár általában 30 kévés „egri kalangya"-bari követelte meg a tizedek elszámolását. Furcsa módon, először az „őszi marha", a búza került tized alá, s csak azután a „tavaszi marha".

56 A dézsmagabonából benn a faluban „öreg asztag"-óka,t kellett raknia a falubelieknek, sőt, hogy ezt elérje a tizedszedő, „egyik falutűi a másikban hordván" kellett a megfelelő menynyiséget előteremtenie. A számadásokból megállapíthatóan, 180—200 kalangyából, azaz 5400—6000 kévéből összehordott asztagok voltak. Az asztagokról fel 23