Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az apátfalvi papírmalom története. 1814—1847. • 59

nek kell mondaniMk, bár a karton-lemezek súlyát nem ismerjük. Az igaz, hogy egy adatunk szerint 1821—22-ben a mesteren kívül csupán 3 'legény dolgozott a manufaktúrában. Az apátfalvi írópapírok mindegyike vízjellel készült, melyeket a következő fejezetben ismertetünk részletesen. A vízjelvizsgálatokkal kapcsolatban megállapítható volt a papírmerítő szita, az ún. forma dróthálózatának szerkezete. Az apátfalvi vízjelek kutatása kapcsán mintegy 1 500 darab, a papírmalomban készült papírlap átvizsgálásával végeztem vizsgálataimat. A merítő vastagabb dróthuzalok a legtöbb forma (illetve vízjel) esetében 20*—22 mm-nyire fekszenek egymástól. A legnagyobb távolságot egy 1830- és 1832-foen felhasznált papíron (^Apátfalva Mitel" vízjelű) találtam, melynek merítőszitáján a merevítő huzalok egymástól 30 mm távolságra voltak kifeszítve. — A bordázatból a felkutatott 10 különböző rajzolatú, azaz különböző merátőszitával készült vízjelet mutató papír tanúbizonysága szerint 1 cm-re 7 darab jutott. A másik három vízjelváltozatot mutató papírok szerint merítőszitájuk bordazata 1 cm-en 8, 9 és 10 darabból épült fel. A papírtkészítéshez felhasznált nyersanyagok árára nézve is sikerült (valamelyes adatokat találni. 1813—14-ben és 1821—22-ben a rongyot minőségük szerint 2 vagy 3 krajcárért vásárolták libránként (56 dkg).

59 A rongy ára a későbbi esztendők során emelkedett. Egy 1835-beli leltár értékelése szerint a „tisztítatlan cancellaj rongy", azaz a kancelláriai papír készítésére vásárolt, a „kék rongy", valamint az „itatóspapírnak való rongy" értéke fontonként (56 dkg) 4 krajcár, „a tisztított cancellaj rongy" értéke 5, „a tisztított Posta rongy", azaz a finom postapapírnak való pedig 8 krajcár volt.

60 — Az írópapírkészítéshez használatos enyv libráját 1813 —14-ben 48 krajcárral fizették meg.

61 Az enyves levet azonban gyakorta báránylábakból főzték, melyet például 1821—224>en mázsánként (56 kg) 5 forintért vásárolták Pesten.

62 Egyébként a szeminárium az enyvfőzéshez szükséges tűzifát térítés nélkül bocsátotta a papírmester rendelkezésére — például 1821—22-ben 6 ölnyit.

65 Az írópapír készítéséhez szükséges timsót és kék festékül szolgáló indigót is Pesten szerezték be a manufaktúra részére.

6

'

1 A különböző papírfajták értékesítéséről, bár nem sok, de annál becsesebb adatok voltak megállapíthatók, annál is inkább, mivel az eddig megjelent egyetlen publikáció szerint az apátfalvi papírmalom termékeit részben a „saját szükséglet" kielégítésére használta fel a tulajdonos, részben pedig „helyben" értékesítették.

65 A valóság azonban az, hogy a papnevelő intézet csak egészen csekély mennyiséget használt fel saját szükséglete fedezésére. Érthetetlen, hogy a megmaradt levéltári iratoknak tekintélyes része vásárolt, idegen készítésű papíron íródott. A szemináriumi birtok ispánja és kasznárai irodai szükségletük fedezésére „cancellaj regest" minőségű papírból évente 1/4—1 rizsmát kaptak. A papnevelő intézet gazdasági prefektusának egy 1847-ben készült feljegyzése szerint a saját szükségleten túl „a kézzel készített papírnak kellendőségénél fogva Pestre szállítván az eladásra fennmaradt rész még jó áron el is kelt".

iÁ> A fennmaradt töredékes számadások tanúbizonysága szerint mind az 1821—22-, mind 1823—24-ben tekintélyes mennyiségű itatóspapírt szállítottak Pestre. 1821—22-ben 32 rizsma Medián és Ausus méretűt, 1823—24-ben pedig 73