Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az apátfalvi papírmalom története. 1814—1847. • 59
hatos 4 vas abronccsal 1 darab, Nagyobb hatos tengelyén vascsap 2 darab, Nagyobb hatos vaspersely 1 darab, Tengelyén vaskarika 3 darab." Nem tartom kizártnak, hogy ezek is közrejátszottak a hollandi és a sulyok moz^gátasában. Feltételezésemet Bogdán István, jelen tanulmányom lektora megerősítette, s a hatost ún. közlőműnek minősítette. Feltehetően a malmoknál szereplő királyszék nevű (fogas-csapos) közlőműről van itt szó. A hollandi, vagy Tongyőrlő gép egy áradó vízzel telt, hosszabb ovális tartályból állott, melyet egy, a hosszanti tengelyének középső harmadában elhelyezett válaszfal két részre osztott. Az egyik félben forgott a késekkel felszerelt dob, melynek megfelelően alul a fenékműben is kések voltak. A dobkések és a fenékkések között órákon át keringve áthaladó romgyanyag végül is péppé őrlődött. Az apátfalvi hollandi tartálya: a „hoUanderláda két darabbői" állott, melyeket 2 „foglaló vaskarika" kapcsolt eggyé. A hollandi forgó dobját itt „a hollander bárányá"-nak nevezték, 24 késsel volt felszerelve és 2 vaskarika szilárdította. A fenékműben 5 darab ;) alsó kés acélból" nyert elhelyezést. A „bárány tengelye" 2 darab réz vánkus"-<m, azaz csapágyban forgott. A gép tetejét, sisakját itt a „hollander kalapja" néven vették leltáriba, mely fenyőfából készült és „víztisztító szitá"-val volt ellátva, hogy a tartályba eresztett víz esetleges szennyeződését kiszűrje. Az 1821—22. évi számadásokból kiderül, hogy a hollandiba egy fából készült zsilipen át vezették a vizet. 44 A vízikerék által meghajtott másik gépi berendezés a „papírost simító fdbunkó", azaz sulyok volt. A kalapács fejét 2 „vasabroncs,, fogta össze, szilárdította. A nagy 40x40 cm ütőfelületű 45 kalapáccsal végezték a papír simítását, s erre a célra itt nem simító követ használtak. A termelékenyebb megoldást választották tehát. 46 A hollandi után szerepel a leltárakban egy gépi alkatrész: „papírosnak való matériát kavaró, 2 vascsappal", s e kavarót kézi erővel, a hadaró"-nál fogva hajtották. A leltár szerint volt még az őrlő szobában egy puttón, mely a vizes nyersanyag szállítására szolgálhatott, egy „matériát tartó faalmáriom" és a magasabban fekvő gépalkatrészek elérésére egy „létrácska". A rongytartó kamara berendezése pusztán egy „rongytisztító asztal"ból és két anyagszállító kosárból állott. A „méhely"-ben, azaz a papírkészítő műhelyben volt természetesen a merítőkád: a „nagyobb kád" 3 abroncsban, 95—100 cm átmérővel. A merítőkádon feküdt egy „lyukas deszka", arra helyezték a pépből kiemelt szitát. De volt ott még három másik deszka is a kádon — ezeken csúsztatta vissza a rakosólegény a már üres szitát (formát) a merítőlegénynek. A kádban lévő leülepedett papírpépet merítés közben egy kézi meghajtású keverővel kavarták fel. Ennek a leltári leírása: „Kavarónak tengelyén vascsap 2 darab, Kavarónak tengelyén vaskarika 2 darab, Kádba hatosba vascsap 2 darab, Hatos 4 vasabronccsal." 1824-ben beszereztek 1 darab „kádban réz katlanocská"-t ,mellyel a téli hideg időben a merítőkád vizét, illetve a papírpépet langyosították fel. Említésre méltó, hogy előzőleg semmi nyoma a merítőkád tartalma felmelegítésére szolgáló berendezésnek. A műhelyben 5 darab prés volt: 1—1 darab „vizes sróf" és száraz sróf, valamint 3 darab „apró sróf". A sajtók csavarszerkezetének mozgatására „csigahajtó kötel"-et használtak. A présbe a papíríveket alul s felül f jt>
