Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az apátfalvi papírmalom története. 1814—1847. • 59

a tengely végén vashajtó (azaz hajtókar, S. I.) 1 db, Pengőkarika 1 db. A felső rongytörő kerekének tengelyét már 4 vaskarika fogta körül, de nem volt hajtókarja és pengőkarikája, viszont „a kerekekben vassróf'-hól 12. darabot vettek számba. Ez annyit jelenthet, hogy a felső törő vízikereke tizenkét küllőjű volt. A kalapácsok, a „bankók

71 feje négyzetes ütőfelületű volt, és vasabronccsal szilárdították. A kalapácsok zúzófelületén 4—4 „vasfogak" biztosították a rongy zúzását, Egy-egy zúzóműben tehát 48 vasfog szolgálta a rongy roncsolását. A rongyot magába foglaló „rongytörő vállú — valló — váló" két végét 1—1 „vaskarika" fogta Össze, sőt ezen túl az egyik törőbeli „vályú allyát két vaskarika" szilárdította. A vályúban a zúzás folyamata alatt — kivéve a befejező fázist — állandóan víz volt, melynek, levezetésére három ,}lyuk" szolgált, melyet azonban a zúzás alatt 1—1 „vastábla" zárt, rekesztett el. Az „alsó törőbe" feldolgozásra szállított durván felszabdalt nyersanyagot „összevágott rongytartó almáriom"-baxi, s a már összezúzottat pedig mindkét helyen „öszvetört matériát foglaló fatádá"-ban tárolták. A rongy rothasztása is a zúzóműben történhetett, ugyanis mindkettőben volt 2—2 darab 2—2 vasabroncsos „kétfüW dézsa". A rothasztott rongynak a „törővályúba" való meregetésére, s a zúzás utáni eltávolítására szolgált az 1—1 vasabroncsos cserpák. — Az „alsó törőben" a leltár 1824-^ben kimutatott még 2 darab „cajghordó vasas ládás talyicská"-t, 1—1 darab „jégtörő vas"-at, „kőtörő vasbankó"-t és „lapos kapá"-t. A „czajg" a zúzóműben „öszvetört rongy"-*ot, a pépet jelentette.

433 Figyelemre méltó, hogy az alsó törő padlása ajtóval, lakattal el volt zárható, mivel az papírszárításra szolgált, bizonyítván ezt az ott kifeszített „szőr sinór 1 sor". Egyébként vigyáztak az épületben elhelyezett ingóságok biztonságos megőrzésére, mert az egyik törő ablakait „vasheve' derek", a másikét pedig „fatáblák" védték. Az alsó, a jelentékenyebb törőnél szivattyú húzta fel a kútból a gyártásvizet — a szivattyút pedig kétségtelenül a vízikerék tartotta mozgásban. A szivattyú rendszerét nem ismerjük, de részeit így leltározták: „A kútban lévő csöveken vaskarika 12 darab, csövekben vaspixis 4 darab, Fontély (vagy Fortély?) öntött rézbül 6 darab, Stibli 2 darab, Csőben járó vasrúd 2 darab, Vasrudat tartó 2 darab. "

í3a • A papírmalom felszerelése A „vízikerek", mely a papírmalom erőgépét jelentettea tervrajz szerint 3 méter átmérőjű és kb. 62 cm szélességű volt, s zárt kerékházban foglalt helyet. A rajz alapján alulcsapónák ítélem meg e vízikereket. A patak vize a kerékház két álló gátja között haladt. A „nagy tengely" 5 méter hosszú és kb. 60 cm vastag volt, két végén 1—1 „vascsap". A tengelyt 4 darab „vaskarika", azaz vasabroncs tette szilárdabbá. Itt is, akár csak az alsó törőben „a csapon görbe hajtóvas" volt szerelve. A vízikerék tengelyének egyik vége természetesen az „őrlő szobá"-ba nyúlott, ahol megfelelő áttételekkel a rongyőrlő „hollander" és a „papírost simító fabunkó", a sulyok kapcsolódott hozzá. Az áttétel „nagyobb fogaskerek"-énék átmérője kb. 2,90 méter, a „kisebb fogaskerek"-é pedig kb. 2,35 méter. — A vízikerék után az 1824. és 1825. évi leltár két mobil gépi részt vett számba: „Nagyobb hatos 4 vas abronccsal 1 darab, Kisebb 68