Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az apátfalvi papírmalom története. 1814—1847. • 59

magyarázatát, hogy a legények részére vették igénybe az eredeti raktár helyiségét. Erre az az adat utal, hogy az 1821—22. évi számadásban szerepel „a papírosmester és a legények, szobáinak és a konyhának a kimeszelése".

40 Tehát egy esztendővel korábban a legények már az épületben kaptak szállást. A kérdés az, hogy annakelőtte is nem laktak-e már a raktárhelyiségben? A legények elszállásolásában mutatkozó változást mutatja, hogy éppen ezen említett 1822. esztendő decemberében a papnevelő intézet gazdasági ülése olyan utasítást adott az apátfalvai kasznárnak, hogy mivel a papíroskészítő legények („sodales papyropaegos") szerződésbeli kötelessége a rongytörőkre való felügyelet („onus invigilandi contusoriae"), ezért mérje fel egy a papírmalomtól különálló épületnek „a legények háza'" céljára való jelépítési lehetőségét, tervezett építési költségét. Ekkor merült fel a külön rongyraktár építése is.

40;1 A rongyraktár fel is épült, s a munkások szállása céljára felszabadult a papírosházbeli raktárhelyiség. Egyébként a szeminárium gondosan rajta tartotta a szemit a papírmalmán, és 10 év múltán a felső törőt teljesen új berendezéí-soi, felszereléssel látta el.'*

1 A papírkészítés XIX. századeleji technológiája Ahhoz, hogy az apátfalvi papírmalom műszaki felszerelését, annak működését megérthessük és kellően értékelhessük, meg kell röviden ismernünk a papírkészítés korabeli technológiáját.

42 A papír nyersanyagául a len- és kenderrongy szolgált, s csupán másodlagosan a pamutrongy. A legkiválóbb nyersanyagot a gyolcs, a lenvászon jelentette. A pamutrongyot az itatóspapír készítésére használták. Az író- és nyomópapírt kizárólag lenvászonból készítették. Természetesen a fehér színű nyersanyagból lehetett csak fehér papírt készíteni, bár a XIX. században használatos halványkék színű írópapír készítésére a kék lenvászon (az ún. kékfestő) is alkalmas volt. De ezenkívül nyomdai és könyvkötészeti hulladékpapírt is felhasználtak papír, de elsősorban papírlemez, karton készítésére. A fajtánként szétválogatott rongyot porolással, mosással tisztították, s gépi úton, vagy pedig csak késsel felaprították. A rongyot 'minőségüknek megfelelő ideig (9—18 napon át) vízben rothasztották, majd 1—3 hétig híg mésztejben vagy e korban már lúgoldatban (hamuzsír) állasztották. Ezután került a nyersanyag csak a zúzóműbe, ahol kb. 13 órán át a kalapácsok alatt tovább tisztult és rostozata meglehetősen szétzúzódott. A zúzóműből kikerült rongyot az ún. anyag szekrénybe hordták, leütögették, naponként átforgatták. E két heti tisztulás nyomán a szétzúzott rongyanyagot a vízikerékkel hajtott hollandiba, helyezték, ahol 5—7 órai munkával megőrölték. Az így elkészített kész papíranyagot, az ún. pépet kivéve a hollandiból szilárdra ütögetve felhalmozták egy önmagától megálló tömböt képezve. Ezt követte a tulajdonképpeni papírkészítés, mely három dolgozó: a merítő-, a rakosó- és fektetőlegény összehangolt munkával vette kezdetét. A gépből egy megfelelő mennyiséget a nagy köbtartalmú vízzel telt merítőkádba kevertek. Az így kellően felhígított és elkevert anyagból merített azután a szitával (forma) a merítőlegény. A szitát különböző irányú ritmusos és gyors mozdulatokkal aiem csupán víztelenítette, de ún. nemezelte is, azaz a rostozatot megfelelő alapos66